A könyv olvasása közben végig azon morfondíroztam, hogy Bear tényleg ennyire ért ahhoz, amit csinál, vagy teljesen őrült. Már-már annyira merész, hogy attól félek, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, mint például Steve Irwinnél is…
Több, általa megírt könyv után Bear Grylls most a saját életét foglalta össze. Az átlagosnál nagyobb méretű a könyv, ami a szállítását és a BKV-n való olvasását megnehezíti, de megéri, mert érdekes történetekkel lehetünk gazdagabbak. Mint általában az önéletrajzokban, itt is a felmenőivel kezdődik a könyv, visszamegy egészen az üknagyszüleihez és kiderül, hogy a kalandvágyát tőlük örökölte. Hiába évtizedekkel korábban járunk, csak szigorúan érdekes történetek kerültek papírra, amelyek egyáltalán nem untattak. A szülőhelyét részletes tájleírással mutatja be, szerencsés volt, mert nagyon szép helyen nőhetett fel. Kellemes úgy a tengerpartról és hegyekről olvasni, hogy egyébként kint esik a hó és röpködnek a mínuszok, még akkor is, ha már a legelső elbeszélése is tragédiával végződik.
Ezután a szüleivel és saját gyerekkorával folytatja. Megosztja velünk, milyen vásott gyerek volt, ezek a részek sok mosolyt csaltak az arcomra. Elmeséli, hogyan formálták a jellemét a bentlakásos iskolák, amelyekbe járt, és fény derül a feltűnően görbe orrának a titkára is. Ezeknél a fejezeteknél nem csak a csínytevésein, hanem a szókimondásán is meglepődtem, meglettem volna például azon információ nélkül, hogy még késői serdülőkorában is szőrtelen volt a nemi szerve… Viszont Bear Gryllst humorérzékkel is jócskán megáldotta a sors, ami a könyvnek is adott egy bájosan kisfiús stílust. Életének nem túl vidám perceiből is tud pozitív tanulságokat leszűrni, rockzenekarról elnevezett (A-C-D-C osztályzatú) érettségi bizonyítványára például kifejezetten büszke volt…
Ezután huszonhárom évesen, kilencven nap alatt két másik társa kíséretében meghódította az Everestet. Nekem ez a történet tetszett a legjobban a könyvben. Egyesek mire nem képesek! Az a legkevesebb, hogy ennyi idő alatt egyszer sem cserélt alsóneműt és a saját vizelete melegítette, sőt közben antibiotikumos kezelést is kapott, mert olyan fertőzést kapott el, ami miatt napokig mozgásképtelen volt. Annyira kiszáradt, hogy volt olyan nap, amikor még vizelete sem volt. Felfoghatatlan számomra, hogy lehet valaki annyira elszánt, hogy hóban, fagyban, oxigénhiánytól fulladozva mászik meg egy óriási hegyet. Minden elismerésem!
A történeteket szép, színes fotók illusztrálják, amelyek négy egyenlő részre osztják a könyvet, csak az a baj velük, hogy nem az éppen olvasott történethez tartoznak, hanem vagy az előzőekhez vagy a későbbiekhez. Többet segített volna a szituációk átélésében, ha közvetlenül mellettük vannak ott a fotók is.
Befejezésképpen betekintést kapunk a hírhedt tévésorozatának kulisszatitkaiba is. Megtudjuk, hogy is volt a Discovery számára forgatott túlélős sorozata, ahol az éjszakát állítólag nem is a dzsungelben, hanem motelekben töltötte. Láthatjuk azt is, hová vezetett a sok bátor vagy meggondolatlan próbálkozás életében: háromgyerekes családfőt, a szakmájában felülmúlhatatlan világsztárt csinált belőle!
Bear Grylls: Tűzön-vízen át!
Jaffa Kiadó, 2012.