Számtalan közhely ismert azzal kapcsolatban, amit mi magyarok hiszünk magunkról, vagy amiről azt hisszük, hogy mások hiszik rólunk – ezekről készített egy szatirikus gyűjteményt az ismert költő, író Lackfi János.
Bár a fülszöveg sírást és röhögést is ígért, ilyen erős érzelmeket nem vált ki a könyv. Az olvasó inkább csak mosolyog egy-egy jobb sztori hallatán, esetleg elgondolkozik rajta, ha magára vagy a környezetére ismer benne. A fejezetek színvonala is hullámzó. Az önálló történetek általában érdekesek, viccesek, mint az orosz tankokat zsákutcába irányító falusié, vagy a lónak is saját mobiltelefont biztosító, visszafelé nyilazó kortársé. A szerző néha a legnagyobb közhelyeket is viccesen meséli el, legyen az a házbeli öregasszonyok kukkolási szokása, a pénztáros, aki hangosan, lassan és tegeződve kezd beszélni, ha idegen nyelven szólnak hozzá, vagy az ügyintéző, akinek meglehetősen terhére van, hogy néha ügyfelek fordulnak hozzá.
Máskor viszont a szerzőnek csak egy rossz vicc elmesélésére telik, ami attól, hogy a témához történetesen illik, még nem éppen eredeti megoldás. Néha pedig az elmesélt történet egyáltalán nem is vicces, legfeljebb érdekes, mint a húsvét alkalmából leöntött holland lányé, aki sírni kezdett, miután a szemébe folyt a kölni. Az pedig Lackfira egyébként is jellemző, de egy humorosnak szánt kötetben különösen fájó, hogy szinte egyáltalán nincs érzéke a történetek csattanós lezárásához, egy-egy lapos, békés közhelyet kapunk a fejezetek végére.
Amitől viszont a könyvet igazán érdekesnek gondolom, az maga a gyűjtés: biztosan mindenki tudna négy-öt közhelyet mondani arról, milyenek vagyunk: pesszimisták, kerülő utakon járók, a történelem nagy vesztesei stb. Ilyen alaposan összeszedve viszont megdöbbentő, milyen sok történetünk van magunkról. Más kérdés, hogy a közhelyek gyűjteménye átcsaphat-e valaha mennyiségből minőségbe, itt ez nem történt meg, de próbálkozásnak azért érdekes. Az pedig kevésbé meglepő, de vegyük észre, hogy szinte az összes történetből rosszul jövünk ki, mi magyarok jót szinte sosem mesélünk magunkról.
A kötetet P. Szathmáry István rajzai illusztrálják, ezek erőteljesek, viccesek, feldobják az amúgy is igényes, jó fogású, kemény borítós könyvet.
Lackfi János: Milyenek a magyarok?
Helikon Kiadó, 2012.