Kisebb változtatásokkal, de A szürke ötven árnyalata lett lekoppintva. Emiatt a főszereplő nevét sokáig automatikusan Ananak is olvastam Eva helyett, és bár a szerző nem a szexuális segédeszközökre, hanem a fiatalok zűrös előéletére helyezte a hangsúlyt, a bonyodalmakat szintén egymás elfogadása jelenti. De hiába a sok hasonlóság, nekem mégis jobban tetszett ez a történet.
A szürke ötven árnyalatánál élethűbbek a főszereplők és egyszerűbb szituációkba keverednek, nincsenek túlbonyolítva a tulajdonságaik, ezáltal közelebb kerültek hozzám, nem úgy, mint az erőszakos és lelkileg instabil Christian. A fordítás is sokkal jobban sikerült, nincsenek erőltetett kifejezések, nem használnak olyan szavakat, amelyeket egy átlag fiatal tuti, hogy nem vesz a szájára. Zavaró volt viszont, hogy nehezen lehet követni, mikor melyik főszereplő szólal meg. Nem tudom, hogy a magyarra fordításkor vesztek el a részletek vagy voltak az eredetiben is kusza párbeszédek, de ez elég zavaró volt olvasás közben.
Ez a könyv határozottabb és lendületesebb is, pörögnek az események, a szexjelenetek pedig annyira intenzívek, hogy tömegközlekedésen kifejezetten kellemetlen volt olvasni. Néha fel sem mertem nézni a könyvből, nehogy elkapjak egy rosszalló tekintetet. El tudom képzelni, mit gondolt rólam, aki esetleg beleolvasott, de hát így jár az, aki kíváncsiskodik! Érzékiek voltak ezek a részek, mégsem éreztem őket túlzásnak. Egy kapcsolatba szerintem simán belefér az ilyenfajta szexualitás. A legextrémebb helyszín egy családi könyvtár volt – a férfiaknak külön ajánlom ezeket a részeket, megtanulhatják, hogyan lehet egy nőt egy gyors menettel is az őrületbe kergetni. A fiatal fiúknak is tartogat néhány tippet a női nemmel kapcsolatosan, például hogy a lányok jobban szeretik azt a férfit, akit nehéz megszerezni, „a könnyű unalmas”.
Az könyv első fele elég obszcén, Eva a dugás szót szinte köszönésként használja, de ahogy halad a történet, enyhülnek a párbeszédek is, és a végén egy kiforrt, nem mindennapi szerelmi történettel lehetünk gazdagabbak. A köszönetnyilvánításból kiderül, hogy egy valós pár élete ihlette a könyvet – nem lehetett könnyű nekik a való életben sem…
Sylvia Day: Hozzád kötve (Crossfire-sorozat, 1. rész)
Ulpius-ház, 2012.