A második rész méltó az elsőhöz: van benne nyomozás, szex, kódfejtés, nemzetközi politikai és történetek a középkorból. Ugyanúgy eleve bestsellernek íródott, és még jobban hasonlít a Da Vinci-kódra.
Ezt a második részt viszont nem érdemes önállóan elolvasni – lehet értelmezni az első rész ismerete nélkül, de az olvasó sokkal kevésbé szórakozik majd jól. Az első részben bontakozott ki ugyanis az alapvető konfliktus, amely ebben a részben majd megoldódik, és abban a részben ismerhettük meg alaposabban a főszereplő jellemét is. Ebben a kötetben mindezek össze vannak foglalva egy-egy bekezdés erejéig, annak idején JK Rowling is harcolt ezzel a Harry Potter újabb részeiben, de mint ott is: érdemes inkább az első résszel kezdeni.
Annak viszont, aki olvasta az első részt, nyilván abszolút nem kérdés, hogy a másodikat is elolvassa-e. Ha a válasz igen, nem fog csalódni: ez a rész is rendkívül izgalmas, ugyanúgy tele van rejtélyekkel, izgalmas szereplőkkel és nyomozással, mint az első rész. Viszont nélkülözi sajnos az első rész eleganciáját. Bár a könyv annyira olvastatja magát, hogy alig tűnik fel, de már az alapvető konfliktus is mesterkélt, egyáltalán nincs megindokolva, hogy a pozitív és negatív főhősnek miért kell egyáltalán szemben állnia egymással. A szexuális vonal is erőltetett, szerintem a szerző (vagy a szerkesztő vagy a kiadó) egyszerűen csak kevésbé gondolta eladhatónak a könyvet szex nélkül, pedig a résztvevők jellemébe sokkal jobban illeszkedett volna, ha csak vonzódnak egymáshoz.
Ezektől eltekintve viszont a második rész pont olyan jó, mint az első, pont olyan izgalmas és érdekes, pont olyan sodró lendületű és nagyon klasszul sikerült a középkori hírességek szerepeltetése is. A kódfejtés egy kissé elnagyolt, viszont kárpótol érte a romantikus brit környezet – méltó második rész született tehát, a szórakoztató irodalom műfajából a legjobb, amit idén eddig olvastam.
Glenn Cooper: Lelkek könyve
Geopen Kiadó, 2012.
1 comment for “Glenn Cooper: Lelkek könyve”