Végre egy jó fantasy-regény! Az elsőkönyves Mark Lawrence igazán kitett magáért, a regény stílusa és története is megkapó.
Honorous Jorg, Ancrath hercege kilencévesen egy tövisbokorba gabalyodva nézte végig anyja és öccse meggyilkolását. Tizenhárom évesen már egy mindenre elszánt rablóhordával a háta mögött tér vissza Ancrath várába, hogy bosszút álljon és visszaszerezze mindazt, ami jog szerint illetné. Tervét azonban sokan nem fogadják örömmel és mindent megtesznek, hogy megállítsák. A történet alapjaiban nem egyedi, de tud valamit, amivel kiemelkedik a többi közül, és ez Mark Lawrence kivételes írói stílusa. Szépirodalmi igényességű, időnként nagyon is elgondolkodtató mondatok, keverve naturálisan megírt brutális kegyetlenséggel és trágársággal. Ez a könyv vagy teljesen magába szív, vagy már az elején eltántorít az olvasástól. Akit mégsem riaszt el a le/felvágott testrészek részletes leírása és a hideg kegyetlenség, az nagyon jól fog szórakozni.
Történetünk főszereplője, Jorg herceg sem a megszokott, trónfosztott hős. Ez a szinte még gyerek trónörökös az őt ért szenvedések hatására könyörtelen, szadista, szociopata személyiség lett, „maga az ördög”, aki megbánás nélkül törtet át bárkin és bármin céljai elérése érdekében. Éppen ezért megdöbbentő, amikor a történet közben elkezdjük megkedvelni. Jorg stílusa groteszk, de kellőképpen cinikus, morbid humorú és nagyképű is ahhoz, hogy oldja a tettek súlyosságát, a történet feszültségét. Szerintem kifejezetten jót tett a regénynek, hogy E/1-ben van megírva, mert így jobban beleláthatunk ennek a zseniálisan gonosz karakternek a fejébe. „Még hogy tizenöt! Hát dúlnék én falvakat, ha tizenöt volnék? Tizenöt évesen Király leszek!”
Azért eleinte furcsa, hogy gyerekként, ezzel a stílussal hogyan maradhatott életben, pláne egy rablóbanda tagjai között, de később erre is választ kapunk. Mint ahogy fejezetről fejezetre egyre jobban megismerjük a múltat is, mivel a két idősík folyamatosan váltakozik. Képet kapunk arról, hogy Jorg, a Tövisek Hercege mitől vált azzá a szörnyeteggé, aki ezt a sok kegyetlenséget elkövette, mi hajtotta előre és kik igazából a cselekmény mozgatói. Jorg számára mindenki csak figura a sakktáblán, csak az a kérdés, hogy kik játsszák ezt a játszmát…
A történetet színesítik a mellékszereplők is, főleg a pogány mágus ötletes, ahogy a bőrére tetovált írásokból olvassa az igéket, de Jorg „lelkiismerete”, a núbiai harcos és Makin, aki parancsnok volt a palotaőrségben, és most mégis Jorgot követi, hozzátesznek ahhoz, hogy ne akarjuk letenni a kezünkből a könyvet.
A kerettörténet és a háttér is izgalmas. Jorg világa egyedi, poszt-apokaliptikus világ, ahol az általunk is ismert múlt mellett jelen van a mágia és természetfeletti is. A világot jelenleg a Százak Háborúja dúlja, azonban a háttérben felsőbb erők irányítanak, melyek egyelőre rejtve maradnak, csak egy kicsit láthatunk bele, várhatóan a további részekben erre több lehetőségünk is lesz. A rövid fejezetek között pár mondatos gondolatok vannak a szereplőkről, de ez az egyetlen, ami kicsit lelassítja a könyv tempóját, ami végig pörgős, nincs üresjárat az események között, gördülékenyen halad a frappáns vég felé. Egy szóval letehetetlen.
A könyv kiadása is érdemel néhány szót, a kiadó megnyerő, kemény fedeles könyvet adott ki, bár az eredeti borító sötétebb színei jobban illettek volna a regény hangulatához. Szép ez is, de nem adja vissza jól a tartalmat. A fordítás viszont fantasztikus, külön gratulációt érdemel a fordító az igényes munkáért, a korrektúrára azonban egy kicsit jobban is figyelhettek volna, több hiba is szemet szúr.
A széthullott birodalom trilógia második része augusztusban fog megjelenni Angliában, remélem, gyorsan kész lesz a magyar fordítás is, alig várom, hogy újra olvashassak erről az érzéketlen, borzalmas fiúról, akit már nem is utálok annyira…
Mark Lawrence: Tövisek Hercege (Széthullott birodalom-sorozat, 1. rész)
Fumax Kiadó, 2012.
1 comment for “Mark Lawrence: Tövisek Hercege (Széthullott birodalom-sorozat, 1. rész)”