Alfred Komarek: Polt felügyelő sírdogál

Ez a könyv leginkább az osztrák borospincék hangulatáról szól, amelyekben Polt felügyelő a fél életét tölti. A másik felében jókat eszik, illetve mintegy mellékesen megold egy bűnügyet, de az igazi főszereplők azért mégiscsak a borospincék.

Mindez leginkább azoknak az olvasóknak fog tetszeni, akiknek a borospince szintén személyes ismerősük. Ide vonulnak el a derék osztrák szőlősgazdák, hogy egyedül vagy társaságban, jó minőségű borokat fogyasztva irgalmatlanul berúgjanak, miközben az élet nagy kérdésein töprengenek, illetve egymás borait méltatják. A könyvben jelentős borászati szakkifejezések vannak: testes, savas, gyümölcsíz és így tovább, amelyeket a szerző mintha jól ismerne, mégis inkább kifigurázza őket azzal, hogy idióták szájába adja. Vicces megoldás, és a könyv egészére is érvényes ez a fajta csendes, kulturált humor, amin nem lehet nagyokat nevetni, az olvasót mégis kellemesen elszórakoztatja.

A történet alapvetően az egyik szőlősgazda haláláról szól, ami nem is látszik gyilkosságnak, a felügyelő mégis fokozatosan utánajár. A nyomozás során megismerhetjük a cseh határon fekvő, tehát Magyarországtól sem távoli kis falu életét, lakóit, a polgármestertől a csavargóig. A legérdekesebb, hogy a falvakról élő számtalan sztereotípiát mennyire nélkülözi ez a világ: attól, hogy falu, még nem a világ vége, ahol civilizálatlan, műveletlen, iszákos bunkók laknak. Ellenkezőleg, mindenki kultúrember módjára viselkedik, teszi a dolgát, törődik a közösséggel is, valamint időnként iszik, aki pedig túl sokat ivott és részegen fekszik az árokban, azt a rendőr saját kezűleg hazaszállítja.

A krimi vonal nem annyira izgalmas, a jellegzetesen német nyelvű, gyanúsított ivócimborákat például meg sem tudtam különböztetni egymástól, de nincs is rá szükség. Az áldozatról érdekes dolgok derülnek ki,  de maga a nyomozás ettől sem lesz izgalmas, heves szívdobogást nem okoz a könyv egyik része sem. Viszont van még egy plátói szerelmi szál, a sorozat későbbi részeiben gondolom ez még alakulni fog, ha már a tanárnő is ennyire facér, és van még a felügyelőnek macskája is, hogy teljes legyen a kép.

Nagyon „férfias” ez a könyv, több értelemben is: a nők csak mellékszereplők, a sok ivászat egyáltalán nem zavarja őket, ők csak szerelmi és szexuális témákban érintettek. De a szerző nem tiszteletlen velük, nem nézi le őket, egyszerűen csak férfiakról ír.

A címválasztás a „sírdogáló” felügyelővel viszont eléggé szerencsétlen – nem a fordító hibája, eredetileg is ez a cím, az alcím („Bűntények a pincesoron”) sokkal jobban kifejezi a könyv lényegét. Mindenesetre ez egy jó könyv, ha valakit nem riaszt el a részeg férfiak társasága: szórakoztató, bemutat egy érdekes világot, és még gyilkossági nyomozás is van benne.

Alfred Komarek: Polt felügyelő sírdogál
Napkút Kiadó, 2012.