A XXI. század eddigi talán legjelentősebb regényét jelentette meg magyarul az Európa Könyvkiadó az idei könyvfesztiválra. Sajnos a szerző Magyarországon még úgyszólván ismeretlen, holott 2001-es The Corrections című nagyregénye már óriási siker volt, de ennek fordítása (jelentős fáziskéséssel) még csak most készül.
A szerző, Franzen nagy rajongója az amerikai nagyregény (great American novel) műfajának és álma volt, hogy ezt a XX. század elején kihalt, megszűnt műfajt feltámassza, és bebizonyítsa, hogy igenis az ilyen jellegű mély társadalomelemzésnek a mai felgyorsult világban is van létjogosultsága, sőt most van csak igazán. Ennek a műfajnak a lényege az, hogy szemben különösen a posztmodern szépirodalommal, felhagy minden öncélú művészieskedéssel és realista módon az egyén és a társadalom problémáira, illetve a kettő közötti erőtérben kibomló feszültségekre helyezi a hangsúlyt. A regény mintegy 640 oldalas terjedelemben korunk amerikai társadalmának gyakorlatilag teljes keresztmetszetét adja.
Ne riasszon vissza azonban senkit a realista nagyregény, meg az ezzel együtt járó terjedelem, ez a regény pörgő, sodró, lendületes és mint ilyen letehetetlen olvasmány. Jellemző a Szabadságra, hogy a kritika kitörő örömmel fogadta, csakúgy mint a közönség: az Egyesült Államokban és Angliában is olyan eladási számokat produkált, ami bizony a népszerű (lektűr) irodalom esetében is figyelemre méltó, a szépirodalomban pedig úgyszólván példátlan.
Maga a történet lényegében a Berglund család története a XX. század második felétől egészen a XXI. század második évtizedének feléig terjedő időszakban. Látjuk a szülőket fiatal korukban még az egyetemen, majd látjuk a gyermekeikkel bajlódva sikerekkel, csalódásokkal, örömökkel, bánatokkal, veszekedésekkel, kibékülésekkel, depresszióval kirakott útón, majd a gyerekek eltávolodását, közeledését, útkereséseit. Látjuk a szerelmet és a szeretetlenséget, a szexet, a csalást és a csalatást, a beteljesülést, de azt is, hogy mi az, ami sosem fog beteljesülni, mert nem teljesülhet be. Látjuk, hogy mit vár el tőlünk a társadalom, de azt is, hogy ennek mi hogyan és miért nem tudunk megfelelni. Látjuk emiatt az alakoskodást, a maszkabált, a hazudozást, hogy szinte már senki sem az, akinek látszik, illetve a legrosszabbat, ha valaki már-már elhiszi, hogy ő csakugyan azonos azzal a képpel, amit pont ő projektált a társadalom kedvéért, aztán megint a csalódást, hogy mégse. Látjuk az amerikai kertvárosok álomszerű, de valójában nyomasztó világát, a nagyvárosok lüktetését, pörgését, de látjuk azt is, hogy a 9/11 mit változtatott ezen a világon. Mindent látunk.
A borító úgyszólván észrevehetetlen, hiszen tiszta fehér, a közepén pedig a szerző neve és a könyv címe alatt egy apró kismadár, a kék poszáta látható. Ennek a madárnak természetesen elég nagy szerepe van a regény második felében, de nyilván nem ezért került sem az egyszerű magyar, sem az eredeti kiadás jóval harsányabb borítójára, hanem inkább a mögöttes asszociációk miatt. A kék poszáta az Egyesült Államok észak-nyugati, tehát legurbánusabb, legsűrűbben lakott, leginkább iparosított vidékén őshonos, ott költő, költöző madár, amely természetes élőhelyének fogyása miatt a jövőben valószínűleg veszélyeztetetté válhat, de jelenleg még nem fenyegetett faj. Lehetséges valami áthallás a madárfaj, illetve az amerikai társadalom relációjában? Nyilvánvaló, hogy a költőző madarakhoz az ember általában a határtalan szabadság eszméjét társítja, de vajon nem ez a szabadság-e az amerikai társadalom ideája is egyben? Vajon 1620-ban a Mayflower utasai nem ugyanezen eszmével a fejükben és az ajkukon léptek partra Amerikában, költöztek egy másik kontinensre? Franzen gigantikus nagy munkájának központi kérdése is éppen ez lehet, ez lehet a sorok között, a történetek mögött, hogy miként is állunk jelenleg ezzel a szabadsággal. És nem is csak olyan triviális értelemben (bár úgy is!), hogy milyen hatással voltak a szeptember 11-ei és az azt követő eseményék erre a szabadságra, hanem úgy is, onnan nézve is, hogy maga az amerikai társadalom, a látszatok és a láttatás világa éppenséggel milyen hatással van az egyén szabadságára. Lehet, hogy ez az eszme az, ami majd végül fenyegetetté válhat, akár a kék poszáta?
A könyv nyelvezete, történetmesélése cseppet sem vontatott, szinte minden mondatban történik valami akár valamelyik szereplő fejében, akár az őket körülvevő világban, vagyis Franzennek nincs ideje arra, hogy hosszan merengjen egy nő kalapján, vagy a tapéta mintázatán, tehát nem azért 640 oldal ez a könyv, mert töltelék szövegek volnának benne, hanem azért, mert ennyi egy teljes keresztmetszet. Borzalmas mennyiségű tudás és háttérinformáció van belepréselve ebbe a regénybe. Én néha bizony keresgéltem olvasás közben a neten, hogy minden finom rezdülést meg tudjak ragadni, de természetesen azok is érteni és élvezni fogják ezt a könyvet, akik történetesen nem szeretnek enciklopédiával a kezükben regényt olvasni.
A szereplők jól egyedítettek, mind élettel teli hús-vér valónak tűnik, nem érzünk semmi sablonosságot bennük (vagy csak egészen keveset, néha). Az idővel változnak, azt nem mondhatjuk, hogy fejlődnek, de mindenképpen mások lesznek, amint az el is várható egy ilyen nagy ívű alkotás esetében. A különböző fejezetek mindig valami nem várt fordulattal zárulnak, ami csak tovább hajt bennünket az olvasásban, de persze a folytatáshoz újabb 120 oldalon kell átrágni magunkat, miközben a regény egy másik ágán (persze minden ág szorosan összefügg a többivel is) már ott az újabb nem várt fejlemény, és ismét ott a 120 oldal is. Tehát mire az egyikre fény derül, már másik kettő foglalkoztat bennünket, aminek következtében az olvasás dinamikája és az olvasó érdeklődése mindig 100%-on marad, vagyis nincsen semmi üresjárat.
A Szabadság főmű szagú nagyregény, nemcsak azért, mert Franzen tíz évet áldozott rá az életéből (akárcsak Esterházy Péter a Harmonia cælestisre) és tíz év nem kevés idő az ember életében, hanem azért is, mert egy író kezéből ilyen zseniális könyv ritkán esik ki kétszer. Franzen Szabadság című regénye, minden tekintetben tökéletes munka, kukacoskodni, okoskodni persze mindig lehet, de van, amikor nincs értelme: ez a könyv mindenki számára kötelező olvasmány.
Jonathan Franzen: Szabadság
Európa Könyvkiadó, 2012.