Két kedves, romantikus novella egy-egy fantáziadús ötlet alapján, ennyit tartalmaz ez a vékony kis könyv.
Az első történetben egy sziklán álló, vészterhes házban lakó vak nagymamáról és az őt látogató unokájáról olvashatunk, ahol a házban levő összes tükör fekete drapériával le van takarva. Lillát, a lányt egészen az esküvője napjáig nem is izgatja, hogy miért van minden tükör eltakarva a házban, a házasságkötése előtt azonban muszáj megnéznie a sminkjét a tükörben… Úgyhogy mindjárt meg is tudja, miért voltak azok annyi évig letakarva. Nagyon romantikus történet, vagyis logikát az adott keretek között ne várjunk, ugyanakkor a történet mégis mesél fájdalomról, veszteségről, csalódásokról, ennyiben tehát jól sikerült, bár az ötlet inkább egy izgalmas sci-fi regény alapja lehetne.
A második novella egy idős tudósról és egy fiatal lányról szól, ahol a tudóst a lány a korábbi szerelmére emlékezteti, hát felveszi őt titkárnőnek. A munkája során mások számára biztosít új, kissé banális emlékeket, de persze a novella végére kiderül, hogy a saját emlékeiket is ki kellene egészíteni… Ez a novella is színtiszta romantika, ami találkozásokról, veszteségekről és emlékekről szól, de persze itt is van egy-két kesze-kusza vonás, például hogy miért nem beszélget egymással az öregúr és a lány, ha már együtt dolgoznak.
Irodalmi szempontból kifogástalan, izgalmas és romantikus írások, vásárlói szempontból viszont vitatható, hogy a két rövidke novellát tartalmazó könyvért érdemes-e háromezer forintot kiadni. Az Athenaeum Kiadónak nem a saját ötlete volt, hogy Cecelia Ahern novelláit ilyen formában adja ki, eredetileg is így jelentek meg. A Cultura portál érdekes cikket közölt a napokban arról, hogy felgyorsult világunkban az íróknak muszáj gyakran köteteket kiadni az olvasói nyomás miatt – magyarázat tehát van, de a vásárláshoz már tényleg nagyon elkötelezett rajongónak kell lenni.
Cecelia Ahern: Lány a tükörben
Athenaeum Kiadó, 2012.