Ha egy könyv alaphelyzete szerint meztelen, elkábult, hároméves gyereket talál valaki egy bőröndben, minden szülő óhatatlanul is arra gondol, hogy az ő gyereke is lehetne az, és nem szívesen éli bele magát ilyen szituációba. De ettől még a könyvet bőven el lehet olvasni: a kisfiút valóban elrabolták és elkábították, de ezen kívül már semmi rossz nem történik vele.
A könyv cselekménye két fő szálon fut. Az első a kisfiú édesanyjáról szól, aki úgy viselkedik, mint minden rendes szülő a világon, ami rendjén való, de cselekményszálnak kissé lapos, főleg a könyv elején, amíg semmit sem tudunk a múltjáról. A másik szál főhősnője Nina, aki megtalálja a gyereket egy bőröndben meztelenül és elkábítva. Mit csinál ilyenkor egy normális ember? … Nos, Nina viszont nem bízik a hatósági ügyintézésben, ami nem is lenne baj, amíg otthon, a négy fal között csinálja, a más gyerekét viszont azt gondolom, inkább ne akarja egyedül megmenteni. Ráadásul a könyv fülszövege ebben a tekintetben hazudik: Ninának nem kell menekülnie senki elől a gyerekkel, bőven lenne ideje és alkalma a rendőrséghez fordulni.
A két fő cselekményszál közül tehát az egyik unalmas, a másik idegesítő, de van két mellékszál is, a rabló és a rablást kezdeményező milliomos története. Ezek közül szerintem a rabló a regény legérdekesebb szereplője, mert senki nem mutat fel a könyvben személyiségfejlődést, de a rabló legalább készült rá – a könyv egyetlen elgondolkodtató momentuma, hogy a kopasz, nagydarab litván pasas esetleg másképp is eljárhatott volna. Összességében tehát az egyetlen szimpatikus szereplő az áldozat, ami egy regény esetében nem biztos, hogy szerencsés, ráadásul az áldozatnak sincs annyira rossz sorsa, kap például fagyit is a történet egy pontján, mert nagy a hőség, szóval túlságosan izgulni sincs kiért.
A fülszöveg másik gyanús állítása az volt, hogy a könyv az Év Krimije volt 2008-ban. Pontosítsunk: Dániában lett az, ami nem feltétlenül annyira nagy mezőny, és nem is a krimi kategóriában nyert, hanem a thrillerek között… Van egyébként a könyvben gyilkosság, csak nem elsősorban arról szól, hanem a kisfiú miatti aggódásról.
Valószínűleg azért nyert egyébként díjat a könyv, mert minden felsorolt tartalmi hibája mellett is iszonyú profin van megírva. A két nő, illetve a két férfi cselekményszálai jelenetről jelenetre váltakoznak, ami pörgőssé teszi az olvasást. Az egyes jelenetek is mozgalmasak, továbbá a teljes történet csak fokozatosan bontakozik ki, ami folyamatosan fenntartja a feszültséget. Gondolom a két szerző külön írta meg az egyes cselekményszálakat, majd ezeket jelenetenként egymás után helyezték el a könyvben. Ahhoz, hogy ez működőképes legyen, egyetlen unalmas jelenet sem maradhatott egyik szálban sem, nem is maradt, és persze cliffhanger is rengeteg van, amelyek közül egy-kettő volt csak kissé erőltetett. Izgalmas könyv tehát, ami olvastatja magát és jó szórakozást nyújt, csak a főszereplő Nina viselkedése ne lenne ilyen ellenszenves…
Agnete Friis – Lene Kaaberbol: Gyerek a bőröndben
Libri Kiadó, 2012.