A történet utolsó része eltér az első kettőtől, ez már sokkal inkább sci-fi, mint az előzőek, high-tech fegyverekkel, tudatmódosítással, génmanipulált lényekkel. Ráadásul nem a Viadal a téma, hanem a lázadók forradalma, a háború a körzetek lakói és a Kapitólium között, valamint a háborúval szükségszerűen együtt járó kilátástalanság, szenvedés és elkeseredettség. Suzanne Collins remekül összehozta azt a hangulatot, amit egy ilyen háborúban el tud képzelni az ember, az olvasó teljesen átérezheti azt.
A történet most is lassan indul be, először megismerjük a 13. körzet nyomasztó, vasfegyelem és szigor uralta föld alatti világát. Katniss menekülni vágyását teljesen megérti az olvasó – őt a 13. körzet elnöke ugyanolyan bábnak használja a céljai elérése érdekében, mint a Kapitólium elnöke. Nehezen veszi rá magát, hogy csatlakozzon a forradalomhoz, mert továbbra sem szólhat bele a dolgokba, ami egyrészt még az olvasónak is nagyon frusztráló, másrészről viszont egy fiatal lánnyal a való életben is ugyanígy bánnának.
Betekintést nyerünk a háború néhány háttérmunkájába, Katnissal propagandafilmet készítenek, hogy minél több emberhez eljusson az üzenetük, minél többen melléjük álljanak és lelkesítsék a már harcban állókat. A média hatása itt is előkelő helyen áll, mint a tömeg befolyásolásának eszköze. Érdekes a kampány felépítése, ahogy minden lépést előre megterveznek, illetve ahogy megpróbálnak mindent a maguk javára fordítani.
A karakterek továbbra is sokszínűek, és még a sok negatív tulajdonság ellenére is kedvelhetőek. Pl. Haymitch és Katniss kapcsolata, azaz ellenszenve szolgáltatja azt a humorforrást, amely valamelyest oldja a könyv feszültségét. Finnick és Katniss bajtársias kapcsolata megnyugtató, míg Gale szélsőséges nézetei továbbviszik a harci szellemet.
A végső harcot a lendületes történetvezetés jellemzi, folyamatosan történik valami, a könyvet itt már nehezen lehet letenni. A harci jelenetek megint túl naturálisak, a felek stratégiai lépései sokkolóak. Már túl sok a halott, túl sok a veszteség. Azonban ilyen mértékű veszteségek mellett tényleg mindenkiben felmerül a gondolat, hogy mi az, ami még megéri, mennyi áldozatot bírunk el. Suzanne Collins pedig az olvasó minimális illúzióját is porig rombolja, feltéve vele a kérdéseket, hogy hol a határ, meddig mehetsz el és milyen áron. Az Epilógus a könyv végén ugyan ad egy kis reményt, de összességében még utána is nyomasztó, reménytelen hangulat marad az olvasóban – így lesz teljes a trilógia.
Suzanne Collins: A kiválasztott
Agave Kiadó, 2011.