14 éves kortól ajánlják és valóban a 14 évesek olvasási készségéhez íródott könyv, nagyon egyszerű mondatokkal. A történetről mégsem hiszem, hogy egy 14 éves gyereknek való: bukott angyalok és emberekkel keveredett fajok viszálya, gyilkosságokkal spékelve, ez egyáltalán nem a 14 éves gyerekek lelkivilágához illik.
Nem ez az első olyan misztikus tartalmú könyv, ahol hátast dobtam a szereplők életkorához nem illő cselekedeteitől. Mivel a célközönség a tinédzserek, a főszereplők általában 16 évesek, ők háborúznak bukott angyalokkal, emberfeletti erejű démonokkal… Nem hiszem, hogy bármelyik 16 éves olvasó szembeszállna egy démonnal, inkább hazaszaladna, és anyukája ölében elsírná magát. Olyan tulajdonságokkal ruházzák fel a könyvek főhőseit, hogy egy idősebb olvasó számára röhejessé válik az egész, egy fiatal olvasó lelki fejlődését pedig nem biztos, hogy jó irányba fordítja.
Az idősebb olvasók számára ráadásul nem nyújt elég izgalmat a könyv, amelynek az első kétharmadában nem is történik semmi. Bemutatják a szereplő gyerekeket, akik az iskola, az iskolai könyvtár és az otthonuk között cikáznak. Találkoznak a barátaikkal, beszélgetnek, élik a gimnazista fiatalok mindennapjait. Nora mellé például új fiút ültetnek az iskolai órán – hihetetlen, hogy a Twilighthoz képest ennyire nem lehet újat kitalálni! A valódi történet pedig csak a 23. fejezetnél(!) kezd kibontakozni, igaz, onnan viszont bepótoljuk az izgalmakat, egyszerre zúdul rá az olvasóra minden.
Maga a végkifejlet egyébként szórakoztató, egy bukott angyal szerelmes lesz egy fiatal lányba, majd a lány is viszontszereti. Ahhoz, hogy egymáséi legyenek, sok veszélyes helyzetet kell együtt megoldaniuk – aranyos lányregénynek is mondhatnánk, ha nem esne az író ennyi helyen túlzásba. A hátsó borítón elspoilerezett poént pedig nem kell elhinni!
Becca Fitzpatrick: Csitt, Csitt
Könyvmolyképző Kiadó, 2010.