Iszonyúan vicces Ozzy Osbourne önéletrajza, ráadásul tökéletesen bemutatja egy részeges, kábítószerező, csajozó, és közben milliomos rocksztár életét.
Ez a könyv mindenkinek más és más. Mást fog kiolvasni belőle, aki ismeri és szereti Ozzy zenei munkásságát, mint aki a családi valóságshow évadjait ismeri, illetve aki egyikről sem hallott még (mint én). De valószínűleg mindenkinek tetszeni fog. A rajongóknak azért, mert nagyjából hitelesen leírja egy alacsony sorból indult rocker életét, amint a szegénységből a zene által sikerült kitörnie. Sajnos a könyv azt viszont nem magyarázza meg, hogy mi volt a Black Sabbath sikerének a titka Tony Iommi gitár-riffjein kívül, vagy hogy a Black Sabbath után, a felesége segítségével hogyan tudott Ozzy ennyi éven keresztül világsikereket elérni. Hangszeres tudása nem volt, énekesként nem volt kiemelkedő, zeneszerzőként sem, csak a könyvet olvasva egyszerűen rejtély, mitől volt Ozzy ilyen sikeres.
A családi valóságshow rajongói – azt hiszem, a könyv elsősorban nekik szól, őket akarja szórakoztatni -, megfelelő háttérismereteket kapnak Ozzy személyiségének a megértéséhez. Alkohol-, majd gyógyszerfüggőség, a viszonya a szüleihez, gyerekeihez, feleségeihez, idegenekhez, avagy amit a tévében nem mondhatott el, legalábbis nem ilyen alaposan.
Aki pedig még azt sem látta, az egyszerűen csak nagyon jól szórakozhat, egyrészt mert Ozzy iskolapéldája a züllött, milliomos rocksztároknak, másrészt mert a könyv iszonyú vicces. Nyilván a történetek többsége ki lett színezve, kezdve a kiköpött protézissel kitört ablakkal, de a lényeg, hogy az adott kontextusban végül is valóban könnyen elképzelhető, hogy valaki ekkora állat legyen. Jogosítvány híján traktorral járni a kocsmába, lefeküdni a rajongókkal és rendetlenkedni minden elképzelhető helyen, pontosan így lehet képzelni egy rocksztárt.
Drogfüggőség, alkoholfüggőség, balesetek, őrültségek, minden együtt van, és valamitől mégis működött a karrierje, Ozzy világsztár lett és rengeteg pénzt is keresett. És még a könyve is nagyon jó!
Chris Ayres – Ozzy Osbourne: Én, Ozzy
Cartaphilus Kiadó, 2011.
2 comments for “Chris Ayres – Ozzy Osbourne: Én, Ozzy”