Hillaryt valószínűleg ugyanazok a tanácsadók segítették az írásban, mint a férjét, ami miatt a könyveik hibái és erényei is ugyanazok lettek. A különbség, hogy Hillary a megírásakor még nem vonult vissza, sőt szenátor lett, emiatt ha lehet, még jobban simára polírozták minden egyes szavát, nehogy később bármelyikből kellemetlensége származhasson.
Billhez hasonlóan Hillary is meleg szavakkal méltat például mindenkit, a Republikánus Párt tagjait kivéve. Barátok, ismerősök, munkatársak hosszú sora áll mosolyogva a könyvben, és mindenkinek megismerhetjük egy-egy szívmelengető tulajdonságát. Az az igazság, hogy ha az olvasó érintett, például amikor Göncz Árpádról ír, akkor ez működik, az ember szíve ellágyul és megtelik melegséggel. De még ilyenkor sem derül ki semmi fontos, főleg nem az illetőnek az adott helyzetben játszott valódi szerepe, nehogy az illető ezt rossz néven vehesse.
Hillary ezen kívül folyton azon erőlködik, hogy normális embernek mutassa magát. Bill második megválasztásának napjára például „kivettek egy kis szobát egy belvárosi hotelben” Arkansasban, hogy ott várják ki az eredményt. Az ember elképzeli, ahogy kettesben benyitnak az ajtón, odamennek a portáshoz remélve, hogy lesz kiadó szoba, szerencsére van, és aztán együtt ülnek a tévé előtt, beszélgetve és várva, hátha a férjet megválasztják amerikai elnöknek ismét… A személyes viselkedését is mindig szerencsétlennek írja le, gondolom azért, mert ettől is egyszerű, hétköznapi nőnek akar tűnni.
Nekem új volt, hogy Hillary számára ilyen kiemelten fontos a feminizmus, más témák fontosságának a rovására is. Billnek a gazdasági és külpolitikai sikereit röviden méltatja, aztán gyorsan vissza a női témákhoz! Egyenjogúság, gyerekek jogai, egészségügy, oktatás – helyénvaló témák egy First Lady számára, de közben elhanyagolja például a gazdaságot és a környezet védelmét, ami viszont egy leendő szenátortól és wannabe-elnöktől komoly hiányosság. A külpolitikát mondjuk nem hanyagolta el, rengeteget utazott és sok külföldi tapasztalatot szerzett, ennyiben Hillary nagyon jól eladta magát ezzel a könyvvel a későbbi külügyminiszteri posztra. Ugyanakkor a külföldből is mindig csak a nők és a gyerekek helyzete érdekli, feltűnő a feminista témák kizárólagossága.
A könyvben mindent és mindenkit röviden bemutat, hátha nem ismerjük még Madeleine Albright, Lech Walesa vagy éppen Göncz Árpád rövid önéletrajzát. Aztán ír még egy bekezdést a találkozásukról és kész, többé nem találkozunk, soha nem mélyed el hosszabban semmilyen témában.
Az őket ért durva személyes támadásokról viszont kifejezetten sokat ír, talán ezért jobban át is lehet átérezni ebből a könyvből a Whitewater-történet súlyát és méltatlanságát. A Monica Lewinsky-ügyről pedig PR-ilag tökéletesen azt írja, ilyesmi más házasságokban is előfordul, ez magánügy és nem politikai téma – ugyanakkor más megcsalt feleségeket ritkán szokott Stevie Wonder, Nelson Mandela és a Dalai Láma vigasztalni…
Két okból érdemes elolvasni a könyvet. Egyrészt mert amikor írta, a saját politikai karrierjének még csak a legelején járt, azóta viszont Billtől függetlenül is jelentős amerikai politikus lett. Másrészt pedig a könyv nagy része az utazásairól szól, amelyek leírásából sokat megtudhatunk a világról, főleg a nőknek a világban betöltött szerepéről, vagy mondjuk így: helyéről is…
Hillary Rodham Clinton: Élő történelem
Geopen Kiadó, 2003.
1 comment for “Hillary Rodham Clinton: Élő történelem”