A történet temetéssel kezdődik, Harper nővére, a mindenki által csodált és dicsért June öngyilkos lett. A lány nehezen dolgozza fel a történteket, hiszen az olyan emberek, mint June, akik okosak, közkedveltek és népszerűek, nem szoktak ilyet tenni. Harper minden, ami a nővére nem volt, teljesen ellentéte neki, azaz magának való, visszahúzódó, csupán egy barátnője van, rosszul tanul stb. Bántja, hogy kamaszkorukban annyira eltávolodtak egymástól, még a szüleik válása se hozta őket közel egymáshoz. S a temetésen kiderül, hogy a szülők szeretnék felosztani egymás között June hamvait.
Harper ekkor merész lépésre szánja el magát. Egy dologban biztos volt, hogy a nővére mindig is Kaliforniába vágyott a kisvárosból, ahol éltek. Rábeszéli hát a legjobb barátnőjét, vigyék el a hamvakat oda és szórják szét az óceánba, mert ott talán June végre nyugalmat talál. A lányoknak segítségük is akad Jake Tolan személyében. A fiú váratlanul tűnik fel a búcsúztatón és Harpernek fogalma sincs, honnan ismerheti a srác a nővérét, de mivel nem nagyon válogathatnak, elfogadja a felajánlást, s a terv megvalósul. Harper, Laney és Jake nekivágnak az útnak, mert mindhármuknak megvan a maga oka, hogy ezt miért is teszik, és mert mindegyikük életében June és az öngyilkossága fontos szerepet játszik. Úgyhogy keresztülvágnak a kontinensen, s kalandjaik közelebb hozzák őket egymáshoz a June-hoz fűződő kapcsolatukon keresztül.
Ez egy nagyon jól sikerült ifjúsági regény a gyászról, a családról, a barátságról és az első szerelemről, de úgy, hogy tud valami újat is mondani, nem válik sablonossá. Mert vannak olyan történések, amelyekre nem lehet magyarázatot találni, amikor kiderül, hogy emberek mennyire magukba tudnak zárkózni és képtelenek a problémáikkal dűlőre jutni, segítséget pedig nem tudnak kérni.
Valójában nem csak June megmentéséről szól a történet, hanem Harperről is, aki magányos tiniként, tönkrement szülői kapcsolatokkal egyedül a barátnőjébe tud kapaszkodni, aki tényleg mindent megtesz érte. S ez fordítva is igaz, mert hiába tűnik úgy, hogy Laney világában minden a helyén van, ő az, aki igazán szenved attól, hogy a szülei elhanyagolják, és ezért keresi a kalandokat, a fiúk figyelmét. Harperrel kiegészítik egymást és igazán irigylésre méltó, mennyire szoros a barátságuk. Minden tininek jó lenne egy ilyen kapcsolat, mert akkor a sok nehézség és a különböző vérmérséklet ellenére is egymás támaszai lehetnek és átsegítik a másikat a nehézségeken. S ez az, ami June-nak nem adatott meg, jönnek rá a lányok is. Jake pedig igazi álompasi. Persze nem azért, mert szívdöglesztő és gazdag, hanem mert van esze, használja is, kiváló a humorérzéke és még az érzelmeit sem fél kimutatni. Ráadásul jó ízlése van, ami a zenét illeti. De hát nem csoda, amolyan tini Rob Fleming ő, úgyhogy onnantól kezdve, hogy ez világossá vált, én is oda meg vissza voltam érte. Le is mentettem a könyv végén lévő track listeket, hogy végighallgassam őket.
Annyira előtérben vannak a mindenféle fantasy elemeket tartalmazó ifjúsági regények, hogy az ilyen kis gyémántok alig kapnak hírverést. Pedig sokkal jobban szeretem, ha valós problémákat valós helyszíneken és szereplőkkel írnak meg. Ami valójában nehezebb, és könnyen belebukhat az író, de szerencsére Hanna Harrington igazán jól ismeri a közönségét és a szereplőit, jól látja az ő szemükön keresztül a világot és hiteles képet tud adni mindennapjairól és arról, ahogy működnek.