Az értékeléshez először a romantikus és a nyálas jelzők közötti különbségről szeretnék értekezni. A romantika esszenciája számomra az Anna-sorozat, ami szépségével, szeretetre méltó hőseivel és természetesen a romantikájával ragadott meg. A történet fiktív, de minden egyes szituáció reális, elképzelhető, a valóságban is minden további nélkül megtörténhetne. A nyálasság viszont a csak fiatal lányok képzeletében élő pasik iránti szerelemre vonatkozik, gondolok itt elsősorban fiúegyüttesekre és színészekre, akik szépek, férfiasak, ugyanakkor a fiatal lányok vonatkozásában ártatlanok.
Ahogy az Anna a romantikának, a Twilight a nyálasságnak az esszenciája. A srác, akiről szó van, egyrészt veszélyes, életeket tud kiontani, illetve ész nélkül száguldozik az ezüst színű autójával. Titokzatos, sötét dolgokat rejteget ő és az egész családja. Történetesen szuperhős, Superman erejével rendelkezik és a hipervándorok ugrálási technikájával. De ez mind nem számít ahhoz képest, amilyen szép. Szép a szeme, a hangja, a szája, a teste, és még a szaga is jó. Egy száz éves vámpírnak miért nincs inkább hullaszaga? Igaz, vámpírnak is csak annyira vámpír, hogy időnként állatok vérét szívja, illetve ha süt a nap, akkor nem megy iskolába…
Most pedig gondoljuk végig, hogy miről álmodik egy 13 éves lány! Egyrészt 17 éves szeretne lenni, hogy randizhasson, pasit tarthasson, lehetőleg a fentihez hasonlót, és autót vezethessen. A könyv főhőse ezért egy 13 éves szintjén álló, 17-nek mondott lány, aki kap egy autót ajándékba, majd találkozik a fent leírt Edwarddal. Mi ennek az elképzelhető legprimitívebb módja? Ültessük mellé az iskolapadba! És így történik!
A könyv első fele arról szól, ahogy ezek ketten összejönnek, az elképzelhető legnyálasabb fordulatokon keresztül. Hogy mást ne mondjak, Edward többször is megmenti a lány életét, aki egyébként is botladozó, szerencsétlen, a testnevelésben is bénácska – hány 13 éves lány ismerhet magára! Ugyanakkor, és ez sokat segített a könyv végigolvasásában, a kettejük kapcsolatán kívüli rész irodalmi szinten van megírva. A tájak leírása például csodálatos, a tengerpart, az erdő, az amerikai kisváros hibátlan.
A második részben, miután összejöttek, van sajnos vagy száz oldalnyi idill, amikor Bella és Edward leginkább beszélgetnek, persze nem úgy, ahogy két normális tinédzser beszélget, hanem ahogy egy 13 éves lány szeretné, ha beszélgetnének. Ezután elkezdődik az ún. akció, amikor felbukkan egy nem vega vámpír és kinézi magának Bellát. Van is egy szimpatikus jelenet, amikor belevágja őt egy tükörbe, majd eltöri a lábát, ezt filmen is mindenképpen látni szeretném a kárörvendés miatt. És végül a történet nem lezárul, csak elfogynak a lapok, de szerencsére van még x folytatás is.