Szinte hihetetlen, de mégis igaz: megtörtént esetet dogoz fel Szilasi László legújabb regényében, amelyben Vajda Ilma és Gavenda Péter 1964-ben ismerkednek meg, de csak ötven évvel később lesz kerülőutakat bejáró, de mindvégig fennmaradó szerelmükből Kései házasság. Közben suhannak el mellettük a jelzőkarókként letűzött évek, s félmúltunk eseményei biztosítják e különös, egyenlőtlen és bizarr kapcsolatnak a kulisszáit: történelem alulnézetből.
Szilasi László 1964-ben született Békéscsabán, régi magyar irodalommal foglalkozó irodalomtörténész, egyetemi docens. A szegedi egyetemen végzett 1989-ben, azóta is ott dolgozik, Szegeden él. Saját bevallása szerint a régi magyar szövegekkel való bíbelődés egy idő után roppant unalmassá vált számára, ráadásul amit ezzel kapcsolatban írt, publikált, az is mindössze néhányakhoz, egy zárt közösséghez jutott el, úgy érezte, légüres térbe került, ahol nem tudja saját gondolatait, érzéseit, felismeréseit másoknak átadni. Ezért kezdett el saját szövegeket alkotni. Első regénye a Szentek hárfája 2010-ben jelent meg a Magvető kiadó gondozásában. A Kései házasság már a negyedik kötete.
A regény története elég egyszerűen összefoglalható: 1964-ben Szegeden a Dóm téren ismerkedik meg Vajda Ilma és Gavenda Péter. A lány egyetemista, az árvízvédelmi tanszék hallgatója, a Gerendának becézett férfi nála nyolc évvel idősebb, már elismert élsportoló, magasugró. A kölcsönös vonzalom azonnal kialakul közöttük… de aztán nincsen folytatás, illetve mégis van, de nem pont olyan amilyennek lennie kellene. Egy életet élnek le, de nem együtt, hanem egymás mellett. Ilma árpádharagosi, míg Gerenda a szomszédos Gyuláról származik, néhány évig még Szegeden találkozgatnak, de azután mindketten az árpádharagosi vízügyi szakközép tanárai lesznek: Ilma árvízvédelmet tanít, Gerenda pedig testnevelést. Itt is egymáséi lehetnének, de marad a szeretői viszony, miközben Gerenda kétszer is megnősül (ilyen vagy olyan okból, de egyszer sem a rá hűségesen váró szeretőjét választja), s két házasságából négy gyereke születik, míg Ilma közben beteg édesanyját ápolja, s mindössze egy abortuszt tud felmutatni, igaz, azt Gerenda jóvoltából.
Nehéz eldönteni, hogy mi ez az évtizedeken át tartó kapcsolat: valóban szerelem, vagy ragaszkodás, egyfajta függőség? Nincs semmiféle csirizként ható erő, mely összeragasztaná őket, amitől ne válhatnának ketté: romantika, erotika, katartikus érzelmek, de ők mégis hosszútávon kitartanak egymás mellett. Az persze első pillantásra látszik, hogy kapcsolatuk nem ideális, nem is idilli, de még csak nem is egyenrangú felek között köttetett, hiszen Ilma minden tekintetben alárendelt szerepet játszik. Ő az, aki egy életen át vár a férfira, makacsul ragaszkodik egy eszményhez, egy gondolathoz, hogy lehet még belőle Gavenda Péterné, egy szerelemhez, egy aszimmetrikus viszonyhoz; míg Gerenda jön-megy, éli az életét, s látszólag lelketlenül kihasználja a helyzetet és semmibe veszi Ilma egyébként jogos vágyait, igényeit, talán éppen azon az alapon, hogy Ilma így is, úgy is mindenképpen ott lesz neki. A regény maga is felveti a kérdést, hogy mi ez a szerelem: illúzió-e vagy valóság, de a választ nyitva hagyja. Egy biztos: mindketten valamilyen szempontból szánalomra méltóak, mindketten eltékozolták az életüket, Ilma a hosszú várakozásban, Gerenda pedig a rossz házasságokban, s mire révbe érnek, mire megköttetik az árpádharagosi evangélikus nagytemplomban a kései házasság, addigra Gerenda életéből mindössze három hónap marad.
Figyelemre méltó a regény szerkezete is, a mindössze 193 oldalas könyvecske 60 másfél-két oldalas fejezetből áll össze. A Kései házasság keretes szerkezetű: az első és utolsó fejezet térben és időben összeér: 2019 nyarán a 74 esztendős Ilma egymás után ússza le a hosszokat az árpádharagosi uszoda nagymedencéjében, s minden hossz közben felidéz egy évet, s azon az egy éven belül is egy mozzanatot a Gerendához fűződő kapcsolatából: ezek az egyes fejezetek, melyek Ilma 1964 és 2019 közötti „víz alatti életét” alkotják. „Az úszást pedig télen-nyáron arra használta, hogy a víz felszíne alatti suhanás másodperceiben szaggatottan és szigorúan végiggondolja az életét.” (8. oldal). A fejezetek rövidsége is azzal függ össze, hogy annyi idő alatt lehessen elolvasni egy év krónikáját, amennyi idő alatt egy idős hölgy leúszik egy hosszat. A fejezetek szigorúan időrendi sorrendben követik egymást, de nem helyezik a szereplők életét egységes narratívába, mindössze kiragadott pillanatképeket villantanak fel a közös történetükből, ezekbe a fejezetekbe pedig elég kevés dolog fér bele: egy-egy találkozás, pár szó, néhány gondolat – életszilánkok.
Az eseményeket végig Ilma nézőpontjából látjuk, ő a főszereplője a történetnek, amit azért is fontos leszögeznünk, mert az ő életének origója Gerenda. Hiszen a férfinek van egy másik, „nyilvános” élete, ahol házas ember, gyerekei vannak, ahol sportoló, tanár, később edző és sportdiplomata, s csak úgy mellesleg, titokban van egy „árnyék-felesége” is: Ilma. A történet nagy részét Ilma szemszögéből bár, de egy harmadik személyű narrátor elbeszéléséből ismerjük meg, de helyenként Ilma is szolgál egyes szám első személyű önreflexiókkal, afféle ön-élveboncolásokkal a regény dőlt betűvel szedett bekezdéseiben. Meglepően hitelesen szólal meg ez „női hang”, állítólag elsősorban a szóhasználaton múlik, hogy autentikusan szólaljon meg egy könyv lapjain egy szereplő. Mindenestre Szilasinak két volt felesége, valamint Darvasi László és Turi Tímea is segített ebben a kérdésben. A kötet 60 fejezetéből 5 epilógusnak is tekinthető, ami az asszony Gerenda halála utáni öt évét meséli el, az első fejezet afféle bevezető, ami ugyebár az utolsóban folytatódik, a fennmaradó 54 fejezet pedig egy-egy év egy-egy momentumát villantja fel, de nem érvényesül mindig az 1 fejezet = 1 év szabály, mert van olyan év, melyről két fejezet is beszámol, míg 1967 és 2011 például teljesen kimarad. Évszámok nem szerepelnek a könyvben, minden évet valamilyen jelentős eseménnyel azonosít az elbeszélő, mint például: a Holdra szállás, Csernobil, Farkas Bertalan űrutazása, Fidel Castro balatoni látogatása, Natascha Kampuch kiszabadulása, a balassagyarmati túszdráma (Hatala Csenge a tárgyban írt könyvéről írtunk mi is), Biszku Béla őrizetbe vétele, a migránsok megjelenése a határon, Richter Richárd ámokfutása, a szovjet csapatok kivonulása, rendszerváltozás, a 4-es metró átadása. Ezek azok a jelzőkarók, melyek az egyébként időtlen történetet az időhöz kötik, szerepük mindössze ennyi, általában a felidézett események nem befolyásolják a szereplők életét.
Irodalmi előképekként két alkotást érdemes megemlíteni. Az egyik mindenképpen az Odüsszeia, mely konkrétan szerepel is a regényben, hiszen Ilma már a kapcsolatuk elején Pénelopé követője akar lenni és meg akarja várni a férfit, ami eleinte nem is tűnik túl nagy vállalásnak, lévén Ilmának a várakozás a lételeme, bár azt nyilván nem gondolja, hogy az „igazi” Pénelopével szemben nem húsz, hanem több, mint ötven évet kell majd várnia. A másik, ami adja magát Márqueztől a Szerelem a kolera idején (itt írtunk róla), amelyben Florentina Ariza szintén évtizedeken át marad hű a maga módján szerelméhez, Fermina Dazához és várakozik a beteljesülésre.
Érdekesség, hogy a regény ötletét az adta, hogy egy ehhez hasonló történet valóban megesett Békéscsabán. Persze azt fontos leszögezni, hogy Szilasi nem azt a történetet írta meg, hanem az alapján egy fiktív sztorit mesélt el. A kiadó kérésére a megjelenés előtt megmutatatta a kéziratot az ihlető hölgynek, aki pár változtatást kért, így lett Békéscsabából Árpádharagos, de megváltoztak az utca és személynevek is, de a város például teljesen felismerhető maradt. Nem véletlenül került a boríróra is a békéscsabai Fehér Galamb étterem fotója 1962-ből, Szilasi ugyanis semmiképpen sem szerette volna a történetet elemelni a helyszíntől.
Szilasi László Kései házasság című műve tehát egy különös szerelem csöppet sem közhelyes vagy giccses krónikája. A szerző elmesél egy történetet, amely számára is érdekes, de közben nem pszichologizál, és végképp nem ítélkezik. A figurái élettelik, a helyzetek néha fájdalmasak, néha derűsek, s minden olvasó a kötet végeztével mérlegre teheti a saját életét is, hogy ő konkrétan hogyan áll a boldogság kergetésével. És ennél többet végső soron senki sem kívánhat egy irodalmi alkotástól.
Szilasi László: Kései Házasság
Magvető, 2020.