Az egyik legsikeresebb kortárs brit író London észak-nyugati részébe (Northwest – NW) kalauzol bennünket, ahol a környékből, s a benne élők sorsából bont ki egy letaglózó erejű, lehangoló történetet, amelyben a társadalmi problémák határozzák meg az élettapasztalatot.
A mindössze 41 esztendős írónő számára sokszorosan ismerős, amiről ír: ő maga is Északnyugat-Londonból származik, sőt ma is ott él. Jamaicai édesanyja révén ő maga is színes bőrű, vagyis jól tudja, hogy a bevándorló származásúaknak a kifelé nyitott és multikulturális Londonban is kétszer annyit kell tenniük, mint fehér társaiknak, hiszen az erőfeszítések fele a kompenzálásra megy el.
A négy főszereplő egyaránt a rossz hírű és elszegényedő Caldwell lakótelepen nő fel, s bár mindannyian más utat járnak be, máshova érkeznek meg, mégis végig meghatározza őket a caldwelli eredet. Az ír Leah és a jamaicai Keisha kiskoruk óta elválaszthatatlan barátnők, s ez a szoros barátság még 35 éves korukban is meghatározó. Hozzájuk lazábban kötődik Nathan, akivel iskolás korukban még jóban voltak, aki majdnem focista lett, de később lemorzsolódott és végleg beszippantotta a telep. A negyedik szereplő, Felix kissé kilóg a sorból, ő ugyanis nincs kapcsolatban a másik hárommal, csak amikor újsághír lesz belőle, akkor ismernek rá a többiek, hogy ő is caldwelli. A fekete Felix korábban igazi balhés csávó volt, azonban tudott élni a szabad akarat adta lehetőséggel, munkája és stabil, normális barátnője lett, s a regény jelenidejében minden tekintetben bizakodásra okot adó élete van. Csakhogy egy este épp rosszkor tartózkodik rossz helyen, így kerül be az újságba, s azon keresztül kapcsolatba a többiekkel.
Mind a négy szereplő külön szakaszt kap, és mindegyik szakasz másképp van megírva. Az író Leah szakaszában éli ki kísérletező hajlamát, és a szétcsúszó, zavaros prózával leképezi Leah világlátását, amikor az éppen be van tépve. Leah különös nő: filozófiát végez az egyetemen, de igazából képtelen kitörni, bennragad a múltban, s hiába most 35 éves, még mindig annak a füvező 18 évesnek képzeli magát, aki valaha volt, és úgy is él.
A regény második szakasza Felixről szól, ütős, de hagyományos prózát olvashatunk. A szakasz önálló kisregényként is megállná a helyét, annyira lazán kötődik a könyv többi részéhez: a szebb jövőre érdemes ex-junkie utolsó napját követhetjük végig.
Natalie kapja a legvaskosabb, legfontosabb részt a könyvből, s egyúttal az ő karaktere a legkidolgozottabb is. A szerző 185 számozott szövegtöredéken keresztül mutatja be hősét a gyerekkorától kezdve a regény jelen idejéig. Ezek a részek hol erősebben, hol lazábban, hol egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, mégis kronologikusan vezetnek végig bennünket a nő életén. Akad közöttük abszurd egyperces, chat-beszélgetés, kétsoros családregény, de még Updike paródia is. Natalie az, akinek valóban sikerül kitörnie a telepről: jó tanuló már az iskolában is, a bristoli egyetemen jogot hallgat, majd Londonba visszatérve ügyvéd, később ügyész lesz, nagy karriert fut be, jól áll anyagilag, de bankár férje, Frank még nála is többet keres. Frank is fekete, de egészen más háttérből jön, ezért képtelen mihez kezdeni Natalie telepi reflexeivel, és hiába a nagy ház, a két gyerek, lényegében nem ismeri a feleségét. Natalie már el is felejti, milyen volt szegénynek lenni, de a pénz és a pozíció mégsem hoz számára boldogságot, a neten éli ki vágyait, sorsában összekapcsolódik az unalom és a káosz utáni vágy. Csakhogy piszkos titka egy napon kitudódik…
A negyedik szakasz igen rövid, ez lenne Nathané, de valójában ez is Natalie-ról szól. Nathan a múlt homályos árnya, aki éjjel a zuhogó esőben magányosan kószáló Natalie nyomába szegődik, és saját nyomorán keresztül felnyitja Natalie szemét, s eljuttatja őt a regény nyugtalanító lezárásáig, ahol aztán Leah és Natalie is szembenéz tulajdon démonaival. Hogy aztán ez mire lesz elég, merre indulnak tovább, már nem derül ki a regényből.
Az NW kétségkívül erős regény, de nem a kísérletező, a meglévő prózakonvenciókat felrobbantó formája miatt, hanem elsősorban szocio-regényként. Smith ugyanis hűen, autentikusan, empátiával telve ábrázolja azt a környezetet, amelyből ő maga is jött. Azt mutatja be, hogy a származás, az osztály, a neveltetés, a törekvés, a szabad akarat együttesen alkot olyan összetett rendszert, melyben az egyes ember sorsa beteljesül, s ahol végső soron nem mindenki azt kapja, amit megérdemel. Zadie Smith regénye nem könnyű olvasmány, de olyan tanulságokat fogalmaz meg, melyek nem csak Londonban, de a világ bármely táján ugyanúgy érvényesek.
Zadie Smith: NW
Európa Könyvkiadó, 2017.