Nicolas Barreu negyedszerre sajnos túlkombinálta a tőle megszokott romantikus titkolózást: az eddigi könyveiben izgalommal töltött várakozással haladt a történet, jelen esetben azonban kétszáz oldalnyi szenvedés szemtanúi lehetünk.
A könyv borítója az eddigiekhez hasonlóan csábító és romantikus. A már megszokott részletek, mint a piros szín és a romantikus párizsi helyszínek is központi szerepet töltenek be, bár a történet ezúttal kevesebb helyszínen játszódik, így a párizsi hangulat is nehezebben jön át. A főszereplő Alain, aki nagyapjától megörököl Párizsban egy mozit, a Cinéma Paradis-t, ahol gyerekként nagyon sok időt töltött, így a filmek szerelmesévé vált. Úgy dönt, hogy retró mozit indít és minden szerda este az általa kedvelt régi filmeket vetíti. Idővel törzsvendégei is lesznek, és ahogy egyre többször látja őket, egyre nagyobb betekintést kap a magánéletükbe is. Egy titokzatos, piros kabátos hölgy például mindig ugyanoda ül, és miután Alan egy ideig távolról csodálja, egy barátja bátorítására randevúra hívja.
Mélanie és Alain első romantikus estéje jól sikerül, a következő megbeszélt randevúra azonban a lány már nem megy el és Alain letargiába esik. Ahogy a szerzőtől megszokott, a férfi főszereplő egy vacsora és csókolózás után halálosan szerelmes lesz és képes a végletekig elmenni, hogy megtalálja a nőt. Az elképzelés valóban romantikus, a könyv azonban semmi másról nem szól, mint Alain szenvedéséről. Fáj a szíve, mert felültették, aztán meg attól szenved, hogy nem találja Mélanie-t. Olyan unalmas, hogy néha oda sem tudtam figyelni a könyvre, mert nem csak Alain, én is szenvedtem az olvasása közben!
A semmiből kerülnek elő néha mellékszereplők, mint például Soléne, akiről csak a történet végére derül ki, hogy kicsoda valójában, de hogy konkrétan miért is szerepel a könyvben, az még mindig rejtély számomra. Közben nyögvenyelősen vánszorog előre a történet: Alain csalódása ellenére persze végül kiderül, hogy Mélanienek szintén kellemes élmény volt az első találkozás és ő is szeretné ezt a kapcsolatot a férfival. Mint az előző kötetekben is, most is happy end lesz a könyv vége, de ez már vajmi kevés ahhoz, hogy pozitív élményként gondoljak vissza a történetükre.
Nicolas Barreau: Egy este Párizsban
Park Kiadó, 2017.