Az írónő eddigi kötetei felnőtteknek szóltak, a legújabb, életunt, depressziós kamaszokról szóló könyvét azonban fiatal felnőtteknek írta.
A történet két lelkileg sérült fiatalról szól. Finch és Violet egy óratorony párkányán találkoznak először, holott egy iskolába járnak és látásból ismerik már egymást. A lány azért szökött fel, hogy kipróbálja, milyen érzés a párkány szélén, mindentől és mindenkitől távol lenni, és egy pillanatra az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejében. De miután ráébred, milyen veszélyben forog, leblokkol, és csak Finch segítségével tud visszamászni. A fiú eleve öngyilkossági helyszínként mérte fel a tornyot, de mikor észreveszi Violetet, megpróbálja biztonságba helyezni, és végül lemond az életének effajta eldobásáról.
Később azt a feladatot kapják az iskolában, hogy írjanak helyszíni szemlét indianai nevezetességekről. Két fős csapatokban kell dolgozniuk és úgy adódik, hogy Finch és Violet együtt utazzák be az államot a projekten dolgozva, és közben lassan kibontakozik köztük a szerelem. Ezalatt az olvasó is megismeri őket: Finch kilóg a többiek közül különc öltözködésével és viselkedésével. Az iskolában többször is bajba került: verekedett, tört-zúzott és több szabályt is megszegett már. Folyamatosan foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata és fokozatosan fejleszti az ezzel kapcsolatos ismereteit a lehetséges helyszínekről és módszerekről. Bipoláris zavarban szenved, ami csak a könyv közepén derül ki, és ez sok mindent megmagyaráz a viselkedéséből és gondolkodásából. Folyamatosan változik a hangulata, néha boldog a lány mellett, máskor teljesen összeomlik és az öngyilkosság foglalkoztatja. Otthon színes cédulákra különböző szavakat és kifejezéseket ír, melyek már teljesen beborítják a szobája falát. Ezek lehetnek dalok, ötletek, tervek, látomások vagy csak pozitív szavak – ezeket illusztrálja a a könyv borítoja is (a rajzok jelentése pedig, hogy a Finch és Viola szavak fordtása magyarul pinty és viola). Violet pedig menő pompon lány volt, de mióta a nővére meghalt autóbalesetben, már csak árnyéka önmagának. Próbál a testvére bőrébe bújni, de közben elveszítette önmagát, és csak számolja a napokat, hogy elteljenek, magát hibáztatva a balesetért.
A könyvben váltakozik a lány és a fiú szemszöge, így mindkettejük gondolataiba és érzéseibe betekintést nyerhetünk. A történet pedig gyönyörű, de egyben szomorú is, hiszen a témája a fiatalkori gyász, az öngyilkosság, valamint a beilleszkedés nehézségei. Az olvasó néha boldog, hogy két lelkileg sérült fiatal végre megtalálja a boldogságot, máskor pedig dühös, amiért senki nem törődik velük a környezetükből.
Ugyanakkor a könyv elolvasása után is maradtak bennem megválaszolatlan kérdések, főleg Finch gondolkodásmódjával és viselkedésével kapcsolatban. Még ha beteg is, a döntései nincsenek elég alaposan megmagyarázva, ahogy az sem, miért nem veszi észre senki, hogy gondjai vannak, és miért nem segitenek neki. De a könyv igy is rámutat, hogy semmit sem szabad biztosra venni, értékelni kell minden egyes napot, meglátni, ami szép, és foglalkozni a számunkra fontos emberekkel.
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Maxim Kiadó, 2015.