A Calderont a stílusa, és a finom, de annál ütősebb humora igazi szórakoztató űr-kalandregénnyé teszi. Benne van minden, ami egy könnyed, sci-fi köntösbe bújtatott, élvezetes regényhez kell.
A távoli jövőben az emberiség már meghódította a világűrt. A hatalom a nemesi házak kezében van, akik, mint a régi időkben, nem keverednek a köznéppel. A fiatal és jóképű Calderon azonban megtagadta nemesi rangját és közembert vett feleségül, de Mara meghalt, és főhősünk gyászában többször is öngyilkossággal próbálkozik. A temetés viszont rengeteg pénzbe kerül a közemberek számára, így Calderon munkát vállal egy hadihajón, hogy ezzel se terhelje a családját, ugyanis „Úriember nem temetkezik hitelbe”. Hősünk gyanúsan könnyen kap kapitányi tisztséget, pedig nem is igazán ért a hajózáshoz, ráadásul nehezíti a dolgát, hogy a legénység a merev Hegamon másodkapitánnyal az élen a lemondását várja és még egy bosszantó, makacs kadétlány, Taina is megjelenik a színen.
A történetet két szemszögből látjuk: Calderon, a főszereplő kissé sznob főnemes, aki fuldoklik az önsajnálatban, időnként pedig bosszantóan nagyképű és bizonytalanul romantikus, de remekül űzi a Játékot, azaz mások manipulálását. A történet másik felét Taina nézőpontjából látjuk, aki egy ősi japán kultúrában nőtt fel. Mindketten remekül értenek a Játékhoz, bár máshogy űzik és más célból, remek párost alkotnak. Sziporkázó humorral és leleményességgel irányítanak másokat és a hajót is, hát még amikor egymás ellen vívják a szócsatáikat…
A mellékszereplők szintén érdekesek, Frank, a pszichiáter sógor és Calderon például egymás támaszai, és a legtöbb humorforrást is a kettősük szolgáltatja. Például amikor szorult helyzetben Calderon felhívja Franket, hogy „Kellene egy pszichológus tanácsa. Egy jóé. Szóval add a kollégádat!” De Ferrero gróf és ellenlábasa, a Fay ház feje is izgalmas csatákat játszik egymással – az ő hátterüket részletesebben is be lehetett volna mutatni az olvasó számára.
Az On Sai írói álnév Varga Beáta magyar írónőt takarja, akinek már több sci-fi és fantasy novellája is megjelent. Eddigi írásai ugyan nem pont ebben a stílusban íródtak, azért néhány hasonlóság felfedezhető bennük, mint például az időnként felcsillantó finom, szarkasztikus humor – érdemes azokat is elolvasni. A Calderont azonban nem nagyon lehet besorolni, sci-finek nem igazán sci-fi, inkább csak a hátteret adja, romantikusnak nem igazán romantikus ezzel a befejezéssel, szórakoztatónak viszont kétségkívül szórakoztató, sőt izgalmas és egyedi. Valahol megkapta az űrponyva jelzőt is, de nem a szó pejoratív értelmében: űrtechnika, japán teaszertartások, nemesi bálok, kaland, összeesküvés, izgalom és kifinomult humor jellemzik a könyvet, ami így kicsit eklektikusan hangzik, de remekül össze vannak fésülve. A regény nagyszerűen összeszedett, megfelelő sorrendben követik egymást az ötletes események. A folytatást a honlapján még erre az évre ígéri az írónő – nem kételkedem benne, hogy az is hasonlóan humoros, izgalmas és színvonalas lesz.
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Könyvmolyképző Kiadó, 2012.