A francia írónő regénye mélységeket érint, mégis egyszerű, szívmelengető történet.
A főszereplő, Tom egy 11 éves fiú, aki anyjával, Jossal él egy lakókocsiban vidéken, Franciaországban. Joss maga is nagyon fiatal, 25 éves, nehezen birkózik meg a gyerekneveléssel, de általában az élettel sem boldogul könnyen. Tom ezért sokszor egyedül kénytelen ellátni magát, és az élelembeszerzés is rá hárul, amit a szomszédok kertjéből intéz. Egy ilyen élelembeszerzés alkalmával egy idős nénit, Madeleine-t találja tehetetlenül fekve a kertben. Tudja, hogy tilosban járt, mégis segít neki, így kezdődik ez a furcsa, egymásra utalt barátság.
A könyv nem egy pezsgő, rohanó történet, de így is gördülékeny és olvasmányos. Nem is igazán regény, inkább egy humanista mese. Ne számítson senki nagy volumenű történetre, csak egy kis részletet, egy bepillantást kapunk a szereplők életébe. A szereplőkön, az érzelmeken van a hangsúly. Ők pedig szerethetőek, miután megismerjük a történetüket és megértjük, hogyan jutottak ide. Az írónő nem ítélkezik a szereplői fölött, csak elmeséli a történetüket. Tom például annak ellenére is lelkiismeretes, jószívű marad, amin eddig keresztülment. Hamar fel kellett nőnie, egy olyan anya mellett, akit ő tanít például helyesírásra, aki időnként őt hibáztatja az életükért és akit ha felbosszant, hamar eljár a keze.
Jossnak is megvan a maga története, vele sem volt kíméletes az élet, nevelőotthon, majd 13 évesen teherbe esett, neki sem volt esélye gyereknek lenni, most próbál változtatni az életükön. Madeleine a régi idők emlékeivel fogadja a fiút, aztán Samy, a halottszállító szintén most próbálja rendbe tenni az életét. A szomszédok is feldobják a történetet: egy idős, angol házaspár a nagyvárosi életből jött a nyugdíjas éveket vidéken folytatni, és akik sejtik, hogy ki dézsmálja a terményeiket, de nem bosszankodnak, sőt, még élvezik is. Szenzációsan aranyos és segítőkész páros kis egyedi különcségekkel. Az írónő természet- és macskaszeretete is megnyilvánul a történetben, nagy szerepet kapnak az állatok, saját személyiséggel, mint például a Tom beszerzőútjait szemmel tartó Ahab kapitány, a szomszéd macskája, aki miatt Tomot állandó bűntudat mardossa, sőt, olvashatunk egy fejezetet Madeleine kutyájának szemszögéből is.
A könyvet rövid mondatok, tömör párbeszédek jellemzik. Benyomások érzésekről, gondolatokról, amelyek rövid, pár oldalas fejezetekre vannak bontva. Van köztük szívfacsaró és humoros fejezet is, arányosan elosztva, ezért nem lesz se túl nyomasztó, se túl laza a könyv.
A magyar borító igényes és egyedi, bár megtévesztő, drámaibb fordulatot vártam a borító alapján, meg is lepett a meseszerű vég. A más országokban megjelent borítók gyerekesebbek, egyszerűbbek, mégis jobban tükrözik a tartalmat. Ezt leszámítva viszont a magyar kiadás igazán színvonalas.
A Tom, kicsi Tom keserédes, mégis felemelő történet szeretetről, elfogadásról, ami az egyszerűsége és kevésbé izgalmas története miatt talán nem vesz le mindenkit a lábáról, de aki szereti az ilyen lassan folyó, emberséges, egyszerű szeretetről szóló könyveket, azoknak nyugodt szívvel ajánlom. Ez az első, magyarul is megjelent könyve az írónőnek, és remélem, többet is kiadnak idővel, mert Barbara Constantine írói hangvétele, stílusa igazán pozitív érzetet kelt, jó lenne más könyveket is elolvasni tőle.
Barbara Constantine: Tom, kicsi Tom
Könyvmolyképző Kiadó, 2012.