Tíz évig dolgozott a szerző a sorozat legújabb részén, amelyben Gordianus, a Nyomozó a Római Birodalom legismertebb eseményét, Caesar meggyilkolását követi, szokás szerint közvetlen közelről.
Gordianus élete delelőjén jár, 66 évesen immár visszavonultan él a családjával egy elegáns házban, amit az utolsó munkája után kapott honoráriumból vásárolt. E békés mindennapokba lépdel bele a történelem: Cicero, majd személyesen Caesar is kéreti, és mindketten megbízzák, hogy próbáljon meg a Caesar életére törő összeesküvés nyomaira bukkanni.
Caesar ráadásul alaposan meglepi Gordianust: elmondja, hogy szenátornak fogja jelölni március idusán… Gordianus vegyes érzelmekkel fogadja a hírt: egy ilyen ajánlatot nyilván nem lehet visszautasítani, Caesar nem tűr ellenvetést, másrészt Gordianus a családjára gondolva örül, hogy ekkora megtiszteltetésben lehet része.
Kap egy listát Caesartól, hogy kutassa ki ezen személyek szándékait, győződjön meg a veszélyességükről vagy az ártatlanságukról. Fel is keresi a listán szereplő személyeket, akik mindannyian az ókori Róma kiemelkedő alakjai, a történelem formálói. S bár a Római Birodalomról azt tartják, hogy erősen férfiközpontú volt, a Nyomozó a látogatásai során rájön, a nők milyen fontos szerepet töltenek be, hogy férjeiken, fiaikon, apáikon keresztül milyen erős hatást gyakorolnak a döntésekre.
A nyomozás során Gordianus sok időt tölt el kedvenc kocsmájában is, a híres költő, Cinna, társaságában. Tőle is gyűjt értesüléseket, de elmélyed Cinna művészetében is: a költő leghíresebb verse Gordianusra és Caesarra is nagy hatással van.
Március idusán aztán Caesar, Gordianus, Cinna és megannyi szenátor bevonul a Szenátusba, ahol a Nyomozó szeme láttára gyilkolják meg a sokak által zsarnoknak tartott diktátort. Saylor ebben a részben is mesterien ötvözi a történelmet a fikcióval, nehéz eldönteni, mi történhetett meg ténylegesen és mi a kitaláció. Részletesen leírja a Caesar elleni merénylet előzményeit – talán egy kicsit túl részletesen is. Eddig egy-egy izgalmas nyomozás volt a keret, amibe beszűrődött a történelem, itt azonban a valóban megtörtént események mellett kevésbé hangsúlyos szál a nyomozás.
Az első riadalom után gyorsan rendeződik a helyzet, mert mindenki a békés megoldásban érdekelt, senki nem vágyik egy újabb polgárháborúra. A merénylők mentességet kapnak, Caesar pedig állami búcsúztatást. A temetésen Antonius elmondja híres gyászbeszédét, amivel feltüzeli Róma népét. Gordianus és Cinna együtt próbálnak menekülni a forgatag középpontjából, a kavarodásban azonban a csőcselék összetéveszti Cinnát a költőt, névrokonával a politikus Cinnával és brutális módon meggyilkolják.
Gordianus tiszteletét teszi a költő lányánál, hogy lerója kegyeletét, de néhány furcsa részlet miatt arra gondol, hogy Cinna halála talán nem is baleset volt. A valódi nyomozás még csak itt kezdődik, de kevés az igazi fordulat, és hiányzik belőle a Gordianustól megszokott briliáns gondolkodás, a tények következetes rendezése.
Összességében a kötet egyrészt a történelem legismertebb gyilkosságának életszerű, olvasmányos bemutatása. Másrészt a feminista értékek felismerése a Római Birodalomban, harmadrészt tiszteletadás a korabeli költészetnek – és csak kisebb részben hagyományos nyomozás. Én jobban örültem volna egy hagyományos, nyomozós kötetnek, de bárhogyan is folytatódik a Roma Sub Rosa sorozat, remélem, a következő részre nem kell 10 évig várni.
Steven Saylor: Caesar trónja (Roma Sub Rosa-sorozat, 13. rész)
Agave Kiadó, 2018.