Jamie és Claire története magyarul is folytatódik, hosszú várakozást követően, de még mindig megelőzve a filmsorozatot. Bár a történet a hazájában már 1993-ban megjelent, időtálló, akár teljesen új regény is lehetne.
A második kötetben Claire hazatért a saját korába, hogy felnevelje gyermeküket, abban a hiszemben, hogy Jamie nem élte túl a cullodeni csatát. Húsz év telt el azóta, és férje halála után lányával, Brianna-val visszatér Skóciába, miután rájön, hogy Jamie mégis életben lehet. Bár nem volt könnyű élete: börtön, kényszerszolgálat, szökések és bujdosások sora, ezeket később Jamie szemszögéből ismerhetjük meg részletesen, de egyértelműen életben van. Claire ezért visszautazik a múltba és a keresésére indul, bár tele van félelmekkel, mivel az eltelt húsz év mindkettejükön nyomokat hagyott. Persze nem kell aggódni, annyit azért nem változtak, időnként ugyanolyan szertelenek és szórakoztatóak, csak érettebben, felelősségteljesebben gondolkodnak.
A sok viszontagság után végre együtt folytatják tovább életüket – bár az írónő szokásához híven szereti őket és az olvasókat is megkínozni. Találkozunk a régi szereplőkkel is, akik húsz év alatt szintén megöregedtek vagy felnőttek, például Jennyvel, a gyerekeivel és a „kis” Fergussal is, akinek az eltelt évek alatt sem javult meg a modora. De nem sok időt ad Gabaldon a családi békének, ugyanis az ifjú Ian megmentésére kell indulniuk, amivel elkezdődnek az izgalmas kalandok is.
A harmadik részt két kötetben adta ki a kiadó, nem is lett volna jó egy könyvbe erőltetni több, mint 1100 oldalt. Az pedig egy külön poén, hogy a történetben egyszer egy hasonlóan hosszú regényt veséznek ki a szereplők…
A kötet felváltva mutatja be Claire nyomozását és Jamie életét az angol uralom alatt. Meglepő, hogy bár Claire és Brianna nyomozása szinte csak a könyvtárakra korlátozódik, egyáltalán nem unalmas. Sok új információt tudunk meg az életükről és kapcsolatukról Frankkel, vagy hogy hogyan sikerült kiharcolnia Clairnek, hogy gyógyíthasson. Jamie történetszála kalandosabb, de mivel évekig bujkált, ott sem a hajmeresztő izgalom miatt rághatjuk a körmünket. Gabaldon még mindig fantasztikusan meséli el azt is, ami más írók tollából nem tudná lekötni az olvasót. A második kötet pedig a már megszokott igazi kalandregény, új szereplőkkel, újabb helyszíneken, mint például Jamaica és Haiti. Gabaldon nagyon gazdagon írja le továbbra is a különböző kultúrákat, tájakat és a különböző embereket. A stílusa a legnagyobb erőssége a könyvnek, szinte ott érezzük magunkat mi is, érezzük az ízeket, illatokat, vagy olykor szagokat, látunk minden egyes részletet, amik ők látnak.
Izgalmas, kalandos, romantikus, drámai és sokszor humoros, de mégsem sikerül ennek a résznek sem az első mércéjét megütnie. Aggasztóan sok jelenet hasonlít korábbi jelenetekhez, ami bár nem veszi el a könyv ízét, ekkora fantáziával tudott volna újakat is kitalálni az írónő. A magyar fordítás is néhol hézagos, és gondolom nincs olyan magyar olvasó, akinél a „Gyuri király” elnevezés ne verné ki a biztosítékot… De mégis, a tökéletlensége mellett is kíváncsivá tesz, mivel lehet ezt még folytatni, reméljük, a következő részt gyorsabban kiadják magyarul!
Diana Gabaldon: Az utazó (Outlander-sorozat, 3. rész)
Könyvmolyképző Kiadó, 2016.