Livia Drusilla eseménydús és kételyekkel teli élete ihlette a könyvet, amelyben a szerző egy romantikus, és a császárné szempontjából felemelő megközelítést választott. A történetírók egy része szerint első férjét, majd Augusztus császárt is ő mérgezte meg – ebből a könyvből az derül ki, hogy ha a főzeteit nem is, a női manipulációt tökéletesen alkalmazta férfitársaival szemben.
Alapos kutatómunka áll a szerző mögött, mégis felmerül a kérdés, hogy a könyvnek mennyi a valóságalapja. Egy egyszerű, többnyire kitalált szerelmi történetről van szó, amelyben az írónő az ókori Rómára jellemző vadságot kifejezetten ízlésesen tálalja, és csak céloz az uralkodói életstílusra és a vágyakozásra az orgiák és a konkrét aktusok leírása helyett.
Livia szemszögéből mesél az írónő, mintha ő maga papírra vetné élete fontosabb eseményeit, megmagyarázva ezzel a vele kapcsolatos tévhiteket. A kötet először visszarepít minket kr. e. 44-be, Livia fiatal korába, a Julius Caesar meggyilkolása előtti napokba. Livia ekkor még még fiatal lány volt, akit más lányoknál sokkal jobban érdekelt a politika. Kihallgatta apja egyik beszélgetését, melyből kiderült, hogy a szenátus tagjai merényletet forralnak Julius Caesar ellen. Már magát a merényletet sem nézte jó szemmel, de amikor kiderült, hogy tizennégy évesen, politikai okokból hozzá kell mennie Tiberius Neróhoz, egy világ omlott össze benne. Az esküvőjét, majd házasságának első felét is drámaként élte meg. Idővel viszont sikerült beletanulnia az asszonyszerepbe, elrejteni a Tiberiusszal szembeni megvetését, és az idő múlásával már barátként és nem ellenségként tekintett a férjére – szerelmet azonban soha nem táplált iránta.
Julius Caesar meggyilkolása után a fiatal Caesar Octavianus került hatalomra, akivel Lívia a temetési játékon találkozott először. Első látásra megtetszett neki a fiatal, ápolt, kék szemű férfi, és valószínűleg Octavianusban is kialakult némi vonzódás Lívia iránt. Ettől a naptól kezdve látható volt, hogy nem közömbösek egymás számára, sőt szeretőkként kezdték emlegetni őket.
Amikor Octavianus bosszút állt az apja gyilkosain, a hangulat egyre romlott Rómában, így Líviának és Tiberiusnak is menekülnie kellett a városból az elsőszülött fiúkkal együtt. Később Sextus Pompeius segítségével kegyelmet kaptak, így visszatérhettek Rómába, de mindvégig sejtették, hogy Lívia személye is sokat számított a megbocsátásban. Visszatérésük után Octavianus kész tények elé állította Líviát, amikor szerelmet vallott neki és kijelentette, hogy feleségül veszi. Livia, bár a férjét nem szerette, épp állapotos volt a második gyermekükkel, ezért csak nehezen engedett az érzelmeinek.
Császárnéként Líviának nagy szerepe lett Róma történetében. Nem csak a felesége volt Octavianusnak, hanem a tanácsadója is, sőt olyan törvények meghozatalára vette rá a férjét, amelyekkel személyes előnyökben részesült és komoly hatalma lett. Valószínűleg ezért is írnak róla annyi rosszat: kettejük uralkodása alatt Róma virágzott, akkoriban mégsem nézték jó szemmel, ha egy nőnek ekkora hatalma van és él is vele.
A könyv nem csak a császári pár életét, hanem Róma egész akkori történetét bemutatja. Megismerhetjük Antonius és Kleopátra sorsát, Szicília elfoglalását, Gaius Maecenas naggyá válását és Marcus Agrippa, Róma akkori legfőbb hadvezérének szerepét is, így egy felemelő és romantikus történet mellett történelmi ismeretekkel is gyarapodhat az olvasó. A könyv a főhősnő életét tekintve is valós eseményeken alapul, például Livia valóban majdnem meghalt egy bozóttűzben, ahol a ruhája és a haja is megégett. Valóban jól értett a gyógynövényekhez, és valóban jó anya volt, aki a saját gyerekei mellett több árvát is felnevelt, és valóban nagy szerepe volt a férje sikereiben. A könyv borítója is ízléses, a címlapon látható levelek UV lakkal lettek felfestve, és a Liviaként ábrázolt női alak is igazán szép.
Phyllis T. Smith: Én, Livia
Agave Kiadó, 2016.