Erika Johansen könyve hagyományos fantasy kalandregény egy talpraesett főhősnővel, aki eddig csak könyvekből ismerte a külvilágot. Száműzetése azonban véget ér, egy csapat testőr jön érte, hogy New Londonba kísérjék és megpróbálják életben tartani, legalább a koronázásig – ő lesz ugyanis Tear királynője.
Kelsea-nek azonban nem sok esélye van arra, hogy megérje a koronázást, mert nagybátyja, a jelenlegi kormányzó, valamint a szomszédos országot vezető Vörös Királynő is szeretné ezt megakadályozni, de anyja, a korábbi királynő testőrei sem néznek ki belőle sokat. Ő azonban csak azért is meg akarja mutatni, hogy képes túlélni és erős uralkodó lesz, amiben segíti őt egy mágikus medál és egy Kísértet nevű törvényen kívüli férfi is.
A történet világa nem éppen egyedi: a „nagy világégést” követően nem sok minden maradt fent az utókornak, a társadalom a középkorhoz hasonló fejlettségi szinten tart. A szomszédos ország például nemrég fedezte fel a puskaport, és Tear még ahhoz képest is szegény és fejletlen. A szegények és a gazdagok között óriási a különbség, virágzik a luxuscikkek, a kábítószerek és a rabszolgák kereskedelme – itt kellene Kelsea-nek rendet tennie.
És amit ő a fejébe vesz, meg is próbálja. Egy hosszú, kalandos út és több, ellene elkövetett merénylet-kísérlet után, ha nem is teljesen felépülve, de megkezdi uralkodását. Leállítja a rabszolga-szállítást és elkezdni megtisztítani a kastélyt a korrupt vezetőktől, amit természetesen sokan rossz szemmel néznek, így még többeket haragít magára. A gyilkossági kísérletek száma is csak nő, és ahol a fekete-kereskedelem ilyen jól működik, egy fiatal királynő próbálkozásai a felszámolására nem sokat érnek.
Szerencsére hősnőnk talpraesett, okos és képes tanulni a vele történtekből. Döntéseivel sikerül kivívnia testőrei tiszteletét, és parancsnokuk, Lazarrus, a Buzogány sokat segít neki, hatékonyan dolgozik és néha helyre is teszi őt. Egy morzsányi romantika is felüti a fejét, egyelőre egyoldalúan, amikor Kelsea-t életében először érdekelni kezdi valaki: a Kísértet nevű törvényen kívüli férfi megmenti az életét, majd csak azzal a feltétellel engedi tovább, hogy mindent megtesz az országáért – ha nem hal meg, mielőtt bármit is tehetne…
A könyvből sajnos egyedül Kelsea-t ismerjük meg alaposabban, ilyen szempontból túlságosan egyoldalú a történet. Sem a világ, sem a többi szereplő nem kap elég hangsúlyt: nem ismerjük meg a testőrparancsnok múltját, nem ismerjük meg alaposabban Kísértetet sem, a Vörös Királynő pedig csak egy fáradt, mérges nő… Emellett sok olyan rész van, ami pont ugyanígy történt egy másik regényben is, például mostanában minden második gonosz uralkodónőt Vörös Királynőnek hívnak, a gazdagok estélye az Éhezők Viadala elitjéhez hasonló, a világkép pedig a Széthullott Birodalom trilógiával mutat sok hasonlóságot.
De ha a körmünket nem is rágjuk le Kelsea sorsa miatt, a könyvnek sok izgalmas része van, amelyek egy ifjúsági regényhez képest talán túl brutálisak is. Kelsea végig szimpatikus marad, a történet is gördülékeny, és a rengeteg elvarratlan szál miatt a folytatás is érdekesnek ígérkezik – angolul tavaly nyáron már megjelent, várjuk a magyar kiadást is!
Erika Johansen: Tear királynője
Agave Kiadó, 2015.