James S. A. Corey: Nemezis Games (Térség-sorozat, 5. rész)

A nagyszabású sci-fi sorozat ötödik része egy galaktikus lázadásról szól, amely a négy főszereplőt négy különböző helyszínen találja.

Sajnos azonban már a könyv alapötlete is hiteltelen: eddig úgy tudtuk, hogy a Föld és a Mars hadserege nagyobb és hatékonyabb, mint az övbélieké. Most viszont egy kis övbéli lázadó csapat ellenállás nélkül idéz elő apokalipszist a Földön, majd támadja meg a Mars miniszterelnökét, a Tycho bolygót és a Gyűrűt is egyszerre…

A történet elején kiderül, hogy a Rocinante szerelése még hónapokig elhúzódik, ezért a négy főszereplő közül hárman is elutaznak a személyes ügyeiket intézni. Amos-szal például a Földre látogatunk, ami érdekes ötlet lehetett volna, de a szerzők sajnos semmi különöset nem hoztak ki bolygónk jövőjéből: űrtechnika ide vagy oda, a Földön az emberek gettókban élnek, ahol bűnözők drogot árulnak… Amos meglátogatja Clarissa Mao-t is a börtönben, és miközben beszélgetnek, kitör az apokalipszis, de ebben sincs semmi új, hamufelhők borítják az eget és élet-halál harc zajlik a megmaradt erőforrásokért.

Alex a volt feleségét keresi meg a Marson, de az rövid úton kirúgja – erőltetett ötlet volt ez is. Alex ezután megismerkedik és összebarátkozik Bobbie-val, az ex-kommandós nővel, majd Holden kérésére együtt elhajóznak megvizsgálni egy gyanús aszteroida-mezőt. Ezzel bele is keverednek a harcok kellős közepébe, és innentől legalább már a sorozat korábbi részeiből megszokott, klassz űrharcokban vesznek részt.

Naomi történetszála viszont még ezekhez képest is óriási csalódás: kiderül, hogy van egy fia, és azért lép le egy időre Holdentől, hogy a segítségére siessen. De kiderül, hogy a fiú apja a támadások főszervezője, és Naomi ezt a részt is börtönbe zárva tölti… Közben végig azon vívódik, hogy miért hagyta el annak idején a fiát, és ez egyszerűen dögunalmas. A könyv végén lendül csak akcióba, de a kulcsjelenet meg fájóan hiteltelen lett, mert űrruha nélkül repül át az űrben két űrhajó között, és közben van ideje a csillagokat csodálni, lelkizni egy halott bűnöző miatt, majd feltörni a másik űrhajó bejárati ajtaját…

Holden pedig, akit mindenki ott hagyott a Tycho-n, egy ideig bárokba jár búslakodni, majd amikor a támadások megkezdődnek, Fred Johnsson társaságában szintén akcióba lendül. De az előző négy részhez képest ebben sincs semmi új, főleg, hogy Müller sem jelenik meg neki, tehát az idegenek ezúttal nem szereplői a könyvnek. És mivel a négy főszereplő továbbra is sérthetetlen, felesleges izgulni értük – a sorozat írói tanulhatnának George R. R. Martintól…

A sorozat ötödik részét tehát akár ki is lehet hagyni: az idegenekről nem derül ki semmi új, a főszereplőkről semmi érdekes, a háborús részek pedig hiteltelenek. A legutolsó fejezetben kerül csak szóba, hogy az eredeti formájában megmaradt, kettes számú protomolekulával is kavar valaki, reméljük, hogy a hatodik részben inkább arról találnak ki a szerzők valami izgalmasat. A hosszú oldalakon keresztül a múltján tipródó Naominál csak jobb lehet…

James S. A. Corey: Nemezis Games
Orbit, 2015.