Klementin harmadik osztályos lett és végre igazán jó tanítója van, aki megérti őt és elfogadja a különcségeit. Éppen ezért villámcsapásként éri, amikor felmerül a lehetőség, hogy Mr. Pusenya megnyerhet egy éves kutatóexpedíciót Egyiptomban. Klementin ezt nem hagyhatja, és már neki is áll tervet kovácsolni, hogyan akadályozhatná meg, hogy ekkora tragédia történjen.
Klementin egy gyermekien ártatlan, rosszcsont, de aranyszívű kislány, aki álmodozó természettel van megáldva. Állandó vendége Rizsa igazgatónő irodájának – persze az elkövetett csínyeket nem rosszindulatból teszi, általában jót akar, csak az elkalandozó képzelete keveri bajba. Naponta rengetegszer hallja, hogy „Klementin, figyelj már!”, pedig ő mindig figyel… Lehet, hogy nem pont arra, amire kellene, de nem sok minden van, ami elkerülné Klementin érdeklődését. Például lehet, hogy éppen azért nem tud figyelni a tanítóra, mert Lilly-t, a legjobb magaviseletű lányt figyeli, hogy leutánozhassa, hogyan kell jól viselkedni… De nem csak az iskolában, otthon is állandóan történik valami körülötte: festőművész anyukájával, házgondnok apukájával és a kisöccsével laknak egy társasházban. Ahol zajlik az élet: felújítás, lomtalanítás, szomszédgondok…
Sara Pennypacker a korábbi részekhez hasonlóan Klementin szemszögéből, egyes szám első személyben meséli el a történetet, ahogy kis hősünk átevickél a káoszon, és az illusztráció is remekül visszaadja azt a gondolatvilágot, ami mozgatja őt. A szereplők és a környezet változatlan, megmaradtak a korábbi részekből ismert problémáikkal vagy éppen vicces tulajdonságaikkal együtt. Klementin sem sokat változott, megmaradt igazi gyereknek és reméljük, hogy nem is nő fel túl gyorsan…
A Klementin levelet ír a sorozat harmadik része, de az előzmények nélkül is olvasható, egy igazán kedves történet, ami amellett, hogy szórakoztat, szól a felelősségvállalásról, a problémák megbeszélésének fontosságáról, a barátságról és a szeretetről is.
Sara Pennypacker: Klementin levelet ír
Könyvmolyképző Kiadó, 2014.