Nicolas Barreau új regényének hangulata azonnal magával ragad: a tipikus párizsi környezettel, a kicsiny vendéglőkkel, a piros-fehér kockás terítőkkel, szinte érezni ahogy a sarki kávézóból száll a croissant és a kávé finom illata. Tipikusan franciás a szereplők viselkedése is, mindannyian bájosak – de egyben keményfejűek is…
A főszereplő Aurélie, egy francia szakácsnő, aki a kis vendéglőjét vezeti, és a barátja egyik pillanatról a másikra elhagyja egy másik nő miatt. Aurélie-t nagyon megviseli a szakítás, ezért, hogy kiszellőztesse a fejét, egy esős napon sétára indul a Szent Lajos-szigeten. Útközben egy hídon megáll gondolkodni, ahol észreveszi őt egy rendőr. Azt hiszi, öngyilkosságra készül, ezért a segítségére siet, de mikor Aurélie nem kér belőle, már-már tolakodóan követni kezdi őt. A rendőr elől egy kis könyvesboltba menekül, ahol az eladó A nő mosolya című könyvet nyomja a kezébe, mondván, hogy az majd felderíti a kedvét.
A könyv aztán nem csak a hangulatát, hanem az egész életét megváltoztatja, mert a kötetben önmagát és a kis vendéglőjét látja viszont. Ezen felbuzdulva megpróbálja felkeresni a könyv íróját, a kiadóban pedig összefut André Chabanaisszal, a kiadó szerkesztőjével. A férfit rögtön rabul ejti a nő szépsége és tudja, hogy ezt a mosolyt már látta valahol. Felhívja amerikai barátját, és a telefonbeszélgetésükből kiderül, hogy a szerző és a szerkesztő ugyanaz a személy, ráadásul a múzsája Aurélie volt. Egy nap a vendéglőjénél járt, ahol megpillantotta a csábos mosolyát, és kipattant a fejéből egy történet…
Mivel André félti az állását, nem mondhatja el az igazságot, a nőt viszont szeretné meghódítani, ezért egyik hazug történetből a másikba csöppen, és mindent megtesz annak érdekében, hogy közelebb kerüljön hozzá. Nincs egyszerű dolga, mert Aurélie közben a szerző iránt dédelget plátói szerelmet…
A két főszereplőn és barátaikon keresztül az író bemutatja a francia emberek életstílusát. Én azonban se Aurélie-t, se Andrét nem kedveltem meg annyira, hogy izguljak a szerelmükért, elég egyértelmű volt, hogy a nő végül megbocsájt neki. A történet kuszasága pedig megnehezíti az olvasó dolgát, elég volt kibogozni az összekuszált történetszálakat, mellette már nem volt hangulatom a romantikához. A francia ételek és a bájos helyszínek tették érdekessé a könyvet, és jó ötlet volt Aurélie receptjeit is közölni a könyv végén. Hát még ha a szereplők is ennyire elvarázsoltak volna!
Nicolas Barreau: A nő mosolya
Park Kiadó, 2014.