Tom G. Palmer (szerk.): Az erkölcsös kapitalizmus

Ma, Magyarországon viszonylag nehéz kontextusba helyezni egy olyan esszé-gyűjteményt, ami a kapitalizmus erkölcsi fölényéről szól, ugyanakkor annál fontosabb, hogy ez a kötet egyáltalán elérhetővé vált.

A könyv egymástól független esszékből áll, amelyek a kapitalizmus és az erkölcs kapcsolatát más-más oldalról vizsgálják meg. A legtöbbjük valamilyen tételmondat köré szerveződik, például hogy az újítókat tisztelni kell – az pedig csak nyelvtani kérdés, hogy újítókat akár „gazdag vállalkozóknak” is lehetett volna nevezni. Aztán egy széles körben elterjedt tévedés, hogy a kapitalizmus szegénységet is létrehozna: szegénységet nem lehet létrehozni, az csak van, a kapitalizmus viszont jólétet hoz létre (ha nem is mindenkinek). A piac lényegéről szól a Verseny és együttműködés című fejezet, a kettő ugyanis nem hogy nem ellentéte egymásnak, hanem a piaci szereplők pontosan azért versenyeznek, hogy együttműködhessenek másokkal – ez egyébként az egyik legszebb gondolatmenet a kötetben.

A könyvben felsorolt nemzetközi példák rengeteget segíthetnek a mai magyar helyzet megértésében is. Az USA-val például az a baj, hogy a haverok kapitalizmusa terjed, ami élesen ellentmond a valódi kapitalista erkölcsöknek és rendkívül ártalmas – erről mi, magyarok is tudnánk mesélni. A történelmi példák is kitűnőek: az emberi történelem során az általános szegénység volt a jellemző, amiből a kapitalista országok tudtak csak kitörni. Ott is vannak szegények természetesen, de egy egész fejezet segít megérteni, mennyire más szegénynek lenni egy gazdag országban, mint egy szegény országban.

Az erkölcsösség paradoxona című fejezet szellemes matematikai és logikai elemzése az önzetlenség határainak. Erkölcsi szempontból általában elítéljük az önzést és önzetlenséget várunk el – innen kiderül, mennyire van ennek nagy általánosságban értelme. Egy másik fejezet az egyenlőtlenséget elemzi erkölcsi szempontból, illetve azt az egyszerű tényt, hogy az anyagi egyenlőtlenség nem erkölcstelen – és csak részben azért, mert egy matematikai arány önmagában még nem lehet erkölcsi kérdés.

Ayn Rand és a kapitalizmus: Az erkölcsi forradalom – David Kelley tanulmánya a jólétiség és az igazságos elosztás iránti erkölcsi igényünket elemzi, és arra jut, hogy képtelenség az egyéni képességeinket társadalmi erőforrásként elfogadtatni. Vessük ezt össze azzal, amit Kövér László mondott: „A gyermek nem magánügy, hanem a közjó egyik eszköze”, és akkor rögtön egyet is érthetünk Kelley-vel, amikor a tanulmány végén egy újabb, individualista erkölcsi forradalmat javasol.

Vannak gyengébb pontjai is a kötetnek, a szerkesztő Palmer például a személyes élményeit meséli el egy magánkórházról, majd egy non-profit kórházról – a kötetből eléggé kilóg ez a fejezet, de a magyar állami egészségügy helyzetére mégis jól reflektál. Más szempontból, de szintén gyengébb pontja a könyvnek, amit Ludwig Lachmann írt a piacgazdaságról és a vagyoneloszlásról, ennek a fejezetnek nagyon bonyolult a nyelvezete és alig-alig érthető, mit akart a szerző mondani – ettől a kivételtől eltekintve viszont a kötet végig jól megírt és közérthető esszékből áll.

A könyv végén Mario Vargas Llosa Nobel-díjas író a globalizáció és a helyi kultúrák viszonyát elemzi. Ő az egyetlen, akivel érdemben vitatkozni tudnék: igaza van abban, hogy felesleges a helyi műveltséget erőszakosan fenntartani és falakkal körülvenni, de azt a kincstári optimizmusát is nehéz osztani, mely szerint a globalizációval ne szorulnának vissza a helyi nyelvek és kultúrák.

A kötet megjelenését támogató Szabad Piac Alapítvány arra biztat, hogy minél szélesebb körben vitatkozzunk a könyv tartalmáról, a szerzők nézeteiről. Ennek kapcsán van egy érdekes felhívásuk is: ha egy iskolában egy erkölcstan-órán garantáltan(?) megvitatják a könyv tartalmát, bármilyen kritikusan is, az alapítvány ingyenes példányt küld hozzá – én csakis javasolni tudnám, hogy minél többen éljenek a lehetőséggel.

Tom G. Palmer (szerk.): Az erkölcsös kapitalizmus
Ad Librum Kiadó, 2013.