Divat a könyvekből filmeket és sorozatokat készíteni és fordítva is – a Hőhullám ez utóbbira példa. Ráadásul itt még bonyolultabb a helyzet: ezt a könyvet magában a sorozatban írták meg!
A Castle című tévésorozat mindegyik részében egy-egy gyilkosságot tár fel Kate Beckett nyomozó és Richard Castle regényíró. Castle ugyanis jóbarátja a polgármesternek, ezért részt vehet a gyilkossági nyomozásokban, így merít ihletet az új könyvének megírásához. A csinos, egyedülálló nyomozónő természetesen nem örül a jóképű és sikeres író társaságának, ezt előszeretettel hangoztatja is, ami a poénok fő forrása az első évadban. Végül mégis megkedvelik egymást és rájönnek, hogy eredményesen tudnak együtt dolgozni, sőt az első évad végére Castle megírja Heat Wave – Hőhullám című új regényét is, melynek múzsája a nyomozónő, és mint az eddigi regényei is, nagy sikert arat az olvasói körében. Az így „megírt” könyvet tehát a sorozat rajongói kedvéért a valóságban is megírták, a „szerző” a sorozatból ismert Richard Castle, a hátlapján pedig a színész arcképe látszik, mintha tényleg ő írta volna könyvet. Nagyon eredeti!
A 286 oldalas regény témája természetesen egy gyilkossági nyomozás. A könyvben egy újságíró Niki Heat nyomozónő nyakába varrja magát, az újságíró jóképű és sikeres, a nyomozónő csinos és okos, és persze adott a hulla, akinek a halálát fel kell tárni. A nyomozásban sokat segít az újságíró ismeretségi köre, és persze egymásba gabalyodik a két főszereplő is…
Sajnos a regénynek több gyengesége is van. A sorozatban negyven perc van egy-egy nyomozásra, nagyon ritka hogy egy történetet két részre elhúzzanak. Ezt tette élvezhetővé a sorozatot, ahol minden percben történik valami – ellentétben a könyvvel. Egy átlagos gyilkossággal ugyanis nehéz megtölteni majdnem háromszáz oldalt úgy, hogy ne legyenek benne feleslegesen, oldalakon keresztül elhúzódó leírások. A történet bevezetése például majdnem nyolcvan oldalt elfoglal, addig nincs is semmi a szereplők és a helyszínek leírásán kívül. Mikor elkezdődik a nyomozás, már jobban peregnek az események, csak néha érezni, hogy egy-egy bekezdés felesleges volt.
A filmben nagy hangsúly fektetnek a két főszereplő érzelmi ingadozásaira, ez viszi mindig tovább a történetet, nem a nyomozás. Ez sajnos a könyvben hiányzik. Nagyon hamar egymáséi lesznek a szereplők, a krimi pedig nincs annyira érdekes, hogy a fennmaradó százötven oldalt érdekfeszítővé tegye. A sorozatban az érzelmek mellett a humorra is nagy hangsúlyt fektetnek, nagyon jól eltalálnak egy-egy szituációt, például ahogy a nyomozónő macska-egér játékot játszik Castle-lel. A könyvben ebből csak erőltetett poénkodás lett, egy nőies nő nem így beszél, mint a könyvbeli nyomozó.
Úgyhogy a könyv sajnos nem teljesen azt nyújtotta, amire számítottam – de egy igazi Castle-rajongó akkor sem hagyhatja ki. Az olvasást varázslatossá teszi az a gondolat , hogy ez az a regény, amit Castle a filmben is megírt és megmosolyogtató, hogy ezt a történetet hozta ki belőle az „igazi” Beckett nyomozó…
Richard Castle: Hőhullám
Könyvmolyképző Kiadó, 2011.